Irodalmi Szemle, 1962
1962/1 - Duba Gyula: Vita a nadrágszíj körül — A humorista zárszámadása
gyott a szén. Nem tudok fűteni, csak ha a szobabér arányosan növekedik a hideggel együtt. Mondjuk százról százötvenre, jó? — Jó — mondta a szerkesztő úr — a szobabér növekedni fog, de csak a hónap végén. Addig a beruházás növelésének nincs meg a reális anyagi alapja. — Sajnálom — mondta a háziasszony — özvegy Pörge Dánielné — igazán sajnálom! Tyű, de hideg van itt — fújt a tenyerébe és kiment. A humorista egész nap készült a zárszámadásra. Összeszedte a noteszeit, jegyzeteit és a gondolatait. — Elnök elvtárs, kezdhetjük — mondta önmagának — mindenesetre az évzáró közgyűlésről írt beszámolómban megemlítem majd, hogy a terem fűtet- len volt. Bizony, epés hangon fogok megemlékezni róla, talán ilyen címmel: „Nyomorultak gyűlése egy jégbarlangban“, alcím: „A befagyott felszólalások“. Reménykedve figyel a deszkaajtóra, amely a háziasszony szobájától elválasztja, és amelyen minden szó áthallatszik. Hátha meghallja. Hátha megkönyörül. Csend. A szomszédból egy pisszenés hallatszik, de odakünn a szél vonyítva röhög rajta. — Tisztelt közgyűlés — kezdi felállva — mint ahogy a jó gazda, aki számot vet az elmúlt évről, összegyűltünk mi is, hogy számot vessünk egy év munkájáról. Igen, a dolgozók széles tömegei megkövetelik hogy beszámoljunk; mit tettünk, hogyan tettük? (Diadalmasan szétnéz a szobában, majd szemrehányóan a deszkaajtóra bámul, mely mögött közömbösen hallgatnak a dolgozók széles tömegei. Folytatja:) Sokat tettünk polnártársak, nagyon sokat tettünk a társadalom érdekében. Rámutattunk sok bajra, hibára, felfedtük a bürokrata lelküle- tének törvényszerűségeit, a sikkasztok és bércsalók pszichológiáját, puritánná meztelenítettük néhány demagóg szólamát (villámló szemmel, harciasán néz a szomszéd szobára). De vannak még hibák, kultúrtársak. Sajnos, nagyon is vannak, súlyos mulasztásaink vannak. Elmulasztottuk toliunk hegyére tűzni a szénellátás körül folyó disznóságokat. Hogyan lehet az, kérdem én, hogyan lehet az, hogy derék bányászaink kibányásszák a szenet, és az mégsem jut el a fogyasztó asztalára? Feleljetek! Nesz se pisszen a deszkaajtó mögött. — Nem feleltek? Nem is felelhettek, erre nincs felelet. Vannak még hibák, polgártársak, de tudjátok, miért lehetnek? Hiányzik a politikai nevelőmunka... Az hiányzik itten mostan. Erről kellett volna írnünk nekünk. Mert, kérdem én, miért nem foglalhat helyet minden dolgozó egyaránt a jogok asztalánál, miért nem kerülhet egy humorista szeneskannájába egy kis szén a bőség szarujából... Egy vödröcske barna szén ... briket... biriket... hogy a szegény humorista a hidegben be ne rekedjen... ?! (Eszelősen bámul az ajtóra, papucscsoszog ást, szipogást és szenesvödör csörgését várja. A csönd megtöri a legdacosabb jellemeket is. Bágyadtan folytatta:) Az hiányzik kultúrtársak. A proletáröntudat hiányzik, mert nem jók a mi írásaink. Nem elég csípősek, nem elég kritikusak. Széntelen polgártársak! Az elvi szilárdság hiányzik nálunk. Sok még bennünk a csökevény, eay-egy kispolgár vagyunk, meg nagypolgár, meg burzsuj egy- személyben. Pörgéné, megfagyok! — üvölti váratlanul az asztalra verve —, Pörge Dánielné kultúrtársnő, pillanatokon belül megfaayok! Szavai nyomán, mintha elvágták volna, a szél is elhallgatott. Csak özvegy Pörge Dánielné horkolt a szomszéd szobában, mint egy süket szőlőcsősz, a mustok forrása idején. A humorista lemondóan legyintett. — Tisztelt közgyűlés, gyűlésünket határozati javaslat nélkül berekesztem, miután Pörgéné kultúrtársnő jelenléte nélkül úgy sem vagyunk határozat képesek. Köszönöm a megjelenést! És nagykabátostól bebújt a hideg dunna alá.
