Irodalmi Szemle, 1962
1962/1 - Duba Gyula: Vita a nadrágszíj körül — A humorista zárszámadása
Duba Gyula Vita a nadrágszíj körül Ördög tudja, hogyan történt? Tény, hogy a Rakétaláng című folyóirat vitát indított a nadrágszíj társadalmi szerepéről. Örök rejtelye az újságírás történetének, miért tartotta a Rakétaláng szerkesztősége a nadrágszíjat az építőmunka olyannyira fontos tényezőjének, hogy a vele összefüggő kérdésekről vitát indított. Egyesek úgy vélték, hogy Monoklinak, a kulturális rovat vezetőjének az ötlete volt az egész — vitázni kellene valamiről, mondotta akkor, és a főszerkesztő meg a többiek beleegyeztek. A dolog hát megindult. Monokli megírta a vitaindító cikket, mely a Nadrágszíj és a jövő zenéje címet kapta. Röviden arról szólt, hogy bár... hogy ugyebár más időket élünk, mint régen, nagy átalakulástól vemhes a kor, osztályok buknak el és új erkölcsi normák születnek, de a nadrágunkat továbbra is úgy viseljük, hogy a felső részét a derekunkra erősítjük — a nadrágszíjjal!... emelte ki — míg alsó nyúlványa, úgynevezett szára puhán a lábunkra hullik — és hogy ezen egyelőre nem is szándékozunk változtatni, sem most, s előreláthatólag — a jövőben sem. így hát a nadrágszíj szerepe továbbra is megmarad. Szóljanak hozzá az olvasók! Mérlegeljék ... nyilatkozzanak! Hogyan .. . Miként legyen a nadrágszíjjal...? — Na, megmozgatja? — kérdezte Monokli a főszerkesztőt — megmozgatja a közvéleményt? A főszerkesztő fütyörészve nézett ki az ablakon. A szomszéd háztetőn két galamb csókolódzott, azokat figyelte. Szerette a békés dolgokat. — Biztosan ... biztosan megmozgatja ... ártatlan, jelentéktelen ügynek néz ki... de a férfiak hetven százaléka nadrágszíjat hord, tehát vah tömegalapja. És ki tudja, mennyi problémát, mennyi tragédiát övez egy ilyen nadrágszíj ... Majd meglátjuk, majd a nép megmondja . . . Várták, hogy a nép megmondja, de nem mondta meg. Monokli cikke idestova két hete a köztudatba ültette a nadrágszíj körül felmerülő problémákat, és még egyetlen hozzászólás sem érkezett. Ejnye! Mintha a tömegeket nem érdekelné a nadrágszíj, mint olyan ... mint a jövő zenéje ... A szerkesztőség kényelmetlenül érezte magát, és izzadni kezdett. Monokli is izzadt. A főszerkesztő izzadt a legjobban. Hogyne! Vita, amely nem talál visszhangra. Hát így állunk? Pusztába kiáltó szó lenne a keskeny bőrszíjak problémája? Rémes! Až első hozzászólást le kellett adni a nyomdába. A hozzászólást, amelyet nem szült meg a közvéleményt. — Nem baj — mondta Monokli — majd én megszülöm! Elkeseredetten törülgette verejtékes homlokát, és vitába szállt önmagával. Érvelt és támadott, elismert és fenntartással élt. — Igazat adok a cikkírónak abban — írta, hogy a jövőben is viselünk nadrágot, sőt ugyanúgy viseljük, mint eddig, szárával lefelé... De ki írhatja elő nekem, kérdem én... ki írhatja nekem, Macskássy főkönyvelőnek elő, hogy a nadrágom föltétlenül nadrágszíjjal kössem a derekamra. Jól megtermett, alacsony ember vagyok, a pocakom meglehetősen fejlett, és a nadrágszíj szorít. Érti ezt a cikkíró elvtárs ? Szorítja hasamat a nadrágszíj, nem tudok emészteni,
