Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - L. Mňačko: Gráber-ház

Jöttek a gárdisták, részegen. Utoljára azt láttam, amint Renátára vetették magukat. Azután a puskatussal valamelyikük a fejemre vágott. Magamhoz térve ájulásomból, egyedül voltam az összetört üvegcserepek, szétvág dalt képek, széthasított bútorok és a sok értelmetlen lim-lom között, melyeket az öreg Gráber éveken keresztül oly kitartóan gyűjtögetett. A meztelen női bronzszobornak hiányzott a feje, az ölében lyuk tátogott. Renátát nyilván elhurcolták.

Lemostam fejemről és arcomról a vért,

és kitámolyogtam a házból. Senki sem állított meg, ismerőssel nem találkoztam. Elértem még a reggeli vonatot...

Gráberék mind elpusztultak, csak Renáta él valahol Palesztinában. És én az alacsony párkányon ülök, és nézem a házat. Elhanyagolt, kopott, senki sem törődik vele, a háború nyomait sem távolították el róla.

Nézem a Gráber házat, és tudom, miért vesz olykor erőt rajtam a szomorúság, mérhetetlen nagy szomorúság.

Kiss L. metszete