Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - Dobos László: Irodalmunk fokozottabb aktivitásáért
• ^ m i. fokozottabb irodalmunk aktivitásáért A háború okozta pusztítás még lépten-nyomon a szemünkbe szúrt, mikor korhadt deszkapalánkokon, gránátszilánk szaggatta falakon frissen nyomott plagátok jelentek meg. A kétéves tervet hirdették, az újjáépítés, a háború utáni indulás szorgos két esztendejét. Ezután az első ötéves terv megvalósításán fáradozott az ország, kezdetét vette a megfontolt, tervszerű építőmunka, a távlatokban történő gondolkodás. A mindennapi élet rohanásában sokszor alig vesszük észre, hogy távlatokban gondolkodunk. Pontosabban fogalmazva egyre nagyobb, merészebb távlatokban számolnak, terveznek, gondolkodnak országunk vezetői. Erről tanúskodnak azok az Irányelvek, amelyek országos vita tárgyát képezték a XII. Pártkongresszus előtt. Ezt igazolta maga a Kongresszus lefolyása is. Közel tízesztendős fejlődés távlatai körvonalazódnak elénk. Temérdek munka, ezernyi feladat. Az irányelvek olvasása közben, valamint a vita folyamán nem kerülhette el figyelmünket az a tény, hogy az itt vázolt számok, érvek, bizonyítások, tervek józanabbak, konkrétabbak, mint az előző évek hasonló dokumentumaiban látható. Egy évtizedre szóló távlatról és feladatokról beszélünk. Messzi és nagy útra készülünk, de már az indulásnál felmérjük erőnket. Számolunk körülményeinkkel, lehetőségeinkkel; tökéletesíteni akarjuk az államvezetés módszerét, a termelés szervezését, tudósok kutatják a szocialista nemzetgazdaság fejlődésének törvényszerűségét, szükségét látjuk társadalmi életünk további demokratizálásának. Mindez nemcsak a párt, nemcsak politikusok, funkcionárusok célja és gondja, hanem az egész ország ügye. A nagy társadalmi célkitűzéseket realitásuk, a tények, a körülmények józan megfontolása teszi vonzóvá a tömegek számára. A fejlett szocialista társadalom felépítése országos közügy, kultúránk és irodalmunk ügye is. A kongressszus előtti vitában többek között elhangzott egy hozzászólás: „A szocialista országépítésnek van egy rejtett tartaléka, a munkához való becsületes emberi
