Irodalmi Szemle, 1962

1962/5 - ORSZÁGJÁRÁS - Dávid Teréz: A széntől az üveggyöngyig

Rosemarie énekel, munka után naponta éjfélig. Szombaton-vasárnap tovább. Miért? Kell a pénz? — Nem! Rosemarie imádja a „művészetet“. Akkor miért nem tanul? Miért jár akkor a gyárba? Mert Rosemarie szereti a pénzt is. No meg a hagyomány se kutya. Évtizedek óta az egész család gyárban dolgozik. Jelenleg tizenhármán. A hagyománnyal nem lehet olyan könnyen szakítani. Azután valamiből öltözködni is kell, mert a pódiumon meg­nézik az embert. A „művészetből“ erre nem telik. Rosemarie egyelőre négyszáz koronát keres vele havonta. Boldog fordulat! Valamikor azért cse­rélte a gyárat kávéházra egy fiatal lány, hogy pénzt keressen. Remélhetőleg idővel sokra viszi Rose, mert szép, kellemes szopránja van. Csak az a fülsiketítő dörömbölés ne lenne kö­rülötte. Nappal is ... meg éjszaka is ... Liberec a Ješted tövében. Mikor elbú­csúzom tőle, szemereg az eső. Mintha macskajajos hangulatban lenne. Az üzle­tek kivásárolva, a léggömbök szétrepedtek, a zászlók nedvesen kókadnak a pózna- rudakhoz... Szerencsére nem sokáig. Esz­tendőre minden kezdődik élőiről. „... és kezdetben volt az üveg!“ figyelmeztet az első tábla a jabloneci divatékszer kiállításon. És onnan szemlélve a mindenséget, szinte valószínűnek látszik, hogy a világ az üveg teremtésekor kezdő­dött. Legalább is az a világ, ami megcsil­lan a jabloneci utcákon, megroppan a járó­kelők talpa alatt, mert itt ugyanazt jelenti a gyöngy, mint Ostravában a szén. Csak éppen ködfátyolszerúen nem úszkál a le­vegőben, nem karcolja az ember torkát, de ha valaki időt szánna arra, hogy füzérbe szedje a porban heverő parányi gyöngy­szemeket, többször körülkeríthetné a Jize- rei hegyláncolatot, azokat a hegyeket, ame­lyek erdőségeiben a XIV. század közepén az első üvegfúvók megjelentek. De talán éppen azért, mert taposunk raj­ta, nem gondolkodunk felette, holott érde­mes arra, mint minden, aminek fejlődés- útját emberi munka jelöli. 3776-ban Jablonec nevét még nem jelöl­ték a térképen. Ma száztizenkét ország jegyzi az innen származó bizsutériát az árutőzsdén. Száznyolcvanhét esztendő alatt tette meg az utat az első helyre, vagy mint E. E. Kisch írta „a világ bizsutériájának fővárosa lett“. , Ez a hegyoldalakon épült teraszváros, melynek egyik részét a másiktól hatalmas völgykatlan választja el, felejthetetlen pa­noráma. Tele van szépséggel, romantikával és fele­lősségteljes történelemmel. Mert a jabloneci gyöngy, üveggomb, nyaklánc és karkötő azonkívül hogy a női nem legkedveltebb dísze, szenvedélye, emberek százezreinek nyújtott betevő falatot; 1912-ben egy oszt­rák óceánjárót „Gablonc“ névre keresztel­tek, mer milliós értékekben hordozta szét a világba az itt készülő árucikkeket. De amilyen arányban nőtt a kivitel, olyan arányban fejlődött a kizsákmányolás is. Nemzetiségi probléma ekkor még ismeret­len. Német és cseh munkások közösen tün­tettek 1924-ben a lehetetlen munkaidő és a nagy drágaság ellen. Ennek következ­ményeként német és cseh munkásvezérek útja közös börtönépületekbe vezet. 1935- ben a gazdasági krízis súlyos nehézségeket okoz. Mintegy száz üzem szünteti be a munkát, a többi mérsékeli a termelést. A németországi fasiszták kihasználják ezt a nyomorúságot, tudván hogy éhes ember nem tekint a távolba és a korgó gyomra kényszerítette azt a német mun­kást, aki valamikor vállvetve vitte a transzparenst a cseh munkással — Heraus zum Hungermarsch — hogy eladja magát jó pénzért Heinlenéknek, 1938 május else­jén a náci párt öt koronát fizetett a gyer­mekeknek, felnőttek tízet kaptak, ha ho­rogkeresztes zászlók alatt meneteltek. így kezdődött... Ami ezután jött, az nem Jablonec Tör­ténete, hanem világtörténelem, és mindenki előtt ismeretes. SS-bakancsok dobbantak, könyvmáglyák tüze lobban, gyűjtőtáborok szeqes drótkerítése csavarodik ... Háború!! Jablonec utcáin ma már nyoma se lát­szik a régi tévelygésnek, a régi nyomorú­ságnak. Mintha az ember, aki az üvegből él és a gyöngyhöz tartozik, felelőssége tu­datára ébredt volna. Ráeszmélt arra, hogy a csiszolt drágakő, méaha hamis is ... nem­csak a női szépséget szolgálják, de a munka értékét, a hazai ipar nívóját is reprezen­tálja világszerte. Hogy egy-egy kiállított 516

Next

/
Oldalképek
Tartalom