Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - Tőzsér Árpád: Fűzöld ruhában
Tóth Elemér tavasz Szépem, hát itt vagy újra? Bokrok alól kiált a szerelem, dalol a nap, zöldül a búza — micsoda ének. Ketten vagyunk, ez a mi földünk, s miénk a világ, a szívünkben por lepte be a bibliát — be szépek vagyunk. Két ember összenéz és — kéz a kézben nekivág az útnak, nagy kék, sugarak eléjük térdelnek a földre, s dalol a nap, zöldül a búza — micsoda ének. Szépem, hát itt vagy újra? Bokrok alól kiált a szerelem! Tőzsér Arpád Fűzöld ruhában Két sörös üveg van előttem, nevelő vidékre vetődtem. Sört iszok meg füzöld ruhám van, járok benne: táltos a hámban. Kikerics virágtól illatot: akarnak belőlem hadnagyot. Karolhatok tőle, nyíhatok, hullnak rám a sárga csillagok. Lennék szívesebben hadnagya az írásnak, szónak marsala, nem lehet, az álmok elülnek, veszett életforma kerülget. Holnap már tán vasba öltözünk, gumi gázálarcba költözünk. Aktív szénből szívunk levegőt, búcsúznak szánktól a szeretők. S látják-e még színünk: nem tudom. Simítják-e szívünk: nem tudom. Tapintják-e bőrünk: nem tudom, vagy megáll az útjuk fél úton. Akár így, akár úgy forgatom, felvarrom tündöklő csillagom. Mindig azt ütik, ki menekül: az erősnek béke hegedül. 1945 Lovasszobor alatta ül a lány nem is lányka már kismama a ruha megfeszül hasán férjét várja haza kezében serceg a tü készül a kis-ruhácska * Kismama várja a férjét feje fölött vágtat a ló s hozzádörgölődzik egy orgonaághoz mellette kiscsikó Ló csikó anya a férjét visszaváró A kismama itt a találkák helyén a lovasszobor alatt várja gyermekét ma már Ügye emberek ma már nem a múltat rettegitek. 480
