Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - NÉZETEK - VÉLEMÉNYEK - Vlagyimir Solouhin: Az élet iránya az alkotás iránya
hatatlan „vitaminok“. Efféle vitamin lehet például a szerző szeretete az iránt, amit megír, elfogultsága, személyes érdekeltsége, az a törekvése, hogy valamit bebizonyítson... Egyes művekben a vak is látja, hogy a szerző „berontott“ az életbe: átütő erejű témát választott, ott járt a cselekmény színhelyén, tanulmányozta a környezetet. Mégis valami hiányzik a műből, éppen ezek a titokzatos „vitaminok“. A tanulmányutak természetesen szerfölött hasznosak, de senki se számítson arra, hogy az efféle utak bárkiből is „művészt csinálnak“. Az író fő témája éppen az, ami az írót íróvá, Leonovot Leonowá, Prisvint Prisvinné, Pausztov- szkijt Pausztovszkijjá, Szimonovot Szimonovvá teszi. A fő téma benne él, benne fejlődik az íróban, ä bárhova is megy az író, már kezdettől fogva terhes saját témájával. Goncsarov megírta a „Pallas fregattot“ — szép könyv, senki sem vonja kétségbe, de még sem tekinthető az író legfontosabb alkotásának. Csehov megajándékozta a világot Szahalin képével, de ki állíthatná, hogy ez a mű jelenti Csehovot? Sőt, az egy utazás eredményezte könyvek csak akkor lehetnek fontosak és figyelemre méltók, ha az író nem témakeresésre indult, ha már megérlelt témával kel útra és az utazás során mondandóját csupán gyarapítja, gazdagítja. Van olyan nézet is, hogy minél messzebb kerülünk a nagyvárosoktól, annál közelebb jutunk az élethez. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy az igazi művész (nem fontos, kis művész-e vagy nagy, arról van szó, hogy igazán művész legyen) maga tudja mindig kiválasztani a neki legmegfelelőbb, legérthetőbb és leg értelmesebb életkört. A jó vadász talán nem tudja, hol kell keresnie a zsákmányt? Ha M. Prisvin egész életére lehorgonyzott volna egy akkori nagyvárosban, bizony helytelenül cselekedett volna, sőt bűnt követett volna el saját tehetsége ellen. Másfelől viszont a város életét megörökítő szerző, az olyan művész, akinek műve a városi környezetből, a városi gyárak vagy egyszerűen a városi lakosság életéből táplálkozik, hiába kószálnak éjjel-nappal az isten hátamögötti rengetegben. Mit jelentene például Marsak vagy Csukovszkij számára a fajdkakas vadászat, illetve az őszi halfogás? Legfeljebb pihenést vagy gondűző szórakozást. Prisvin számára éppen ez jelentette a munkát. A tapasztalatok, akárcsak a szókészlet lehetnek aktívak, vagy passzívak. Nemrég nézegettem az orosz nyelv értelmező szótárát. Aláhuzogattam azokat a szavakat, amelyeket nem ismertem. És lám — az aláhuzigált szavak száma igen kevés volt, ezzel szemben sokkal több olyan kifejezés akadt, amelyeket soha életemben nem használtam, bár ismerem. Hasonlóképpen az ember egész raktárra való tapasztalatokat gyűjthet, amelyek aztán mindhalálig felhasználatlanul, parlagon hevernek. Ugyanakkor a művésznek múlhatatlanul szüksége van a nagyvárosra, ahol hozzá hasonló (csakhogy nála nagyobb és tapasztaltabb) művészek élnek, szüksége van a művészet áthatotta légkörre, a nagyfokú intellektuális életkörnyezetre. Azt szokták mondani erre, hogy Tolsztoj Leó évtizedeket töltött Jasznaja Poljanában, ám ugyanakkor elfelejtik, hogy előzőleg nagyszerű műveltségre és nevelésre tett szert, hogy bejárta Európát, hogy kora legjobb szalonjaiban fordult meg, hogy végigverekedte a krimi háborút, mint katonatiszt szolgált a Kaukázusban és visszatérte után néhány esztendőt töltött kimondottan irodalmi környezetben a „Szovremennyik“ (Kortárs) folyóirat munkatársaként. Ráadásul a magaskultúra nyomon követte Jasznaja Poljanába: rendszeresen meglátogatták őt Csehov, Gorkij, Korolenko, korának legnagyobb festői és zenészei. Elképzelhető-e, hogy Vlagyimir Majakovszkijból Vlagyimir Majakovszkij lett volna, ha élete végéig odahaza ül Bagdadiban, ha nem ismeri meg a moszkvai forrongó irodálmi köröket, ha nem járja meg Párizst és Amerikát? Szergej Jeszenyinből talán az általunk is ismert Szergej Jeszenyin vált volna, ha életét Kosztantyinovo falucskában élte volna le, vagy esetleg Szpasz-Klepiki- ben, ha nem ismerte volna Blokot, Gorogyeckijt, Gorkijt, Brjuszovot, Saljapint, Majakovszkijt?
