Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - NÉZETEK - VÉLEMÉNYEK - Vlagyimir Solouhin: Az élet iránya az alkotás iránya

Gorkij lett volna-e Gorkij, ha mindhalálig ottmarad Nyizsnij Novgorodban, ha nem jut el Moszkvába, ha nem kerül kapcsolatba Moszkva és Petrográd kulturális életével, ha nem ismeri meg Lenint, Csehovot és Tolsztojt, ha nem barátkozik össze Saljapinnal vagy Romain Rolland-nal?

Egyébként nem lesz érdekesség híján, ha megismételjük, milyen tanácsokat adott Gorkijnak Csehov: „Hány éves? Nem ismerem önt, nem tudom, honnan való és kicsoda, de úgy vélem, minél előbb, még fiatal korában el kellene utaznia Nyizsnijből, s két-három évig az irodalom és az irodalmárok környezetében kellene élnie, ahogy mondják, nyüzsögnie; nem azért, hogy esetleg valamit magára szedjen és pallérozódjék, hanem azért, hogy a füle hegyéig beleessen az irodalomba és őszintén megszeresse..

Másutt Csehov tanácsa még határozottabb: Mondjon amit akar, ön rájött

az irodalom ízére, reménytelenül beleszeretett, ön irodalmár lett és irodalmár marad. Természetes, hogy az irodalmár mindig az irodalmi szférák közelében tartózkodik, olyan emberek közelében él, akik írnak, s igyekszik magába szívni az irodalmat. Ne harcoljon ez ellen, ez természetes jelenség, adja be egyszer s mindenkorra a derekát és költözzék Moszkvába vagy Petrográdba. Veszekedjék az irodalmárokkal, ne ismerje el őket, vessen meg minden másodikat, de éljen együtt velük.“

Természetesen nincs és nem is lehet egységes recept. Kisvárosokban és falvakban, a szövetségi köztársaságok fővárosairól és országunk sok más kulturális központjáról nem is szólva, ma neves művészek élnek és dolgoznak. Ha az ember a nagyvárostól távol él, ez még nem jelenti, hogy mint író egybeforr az élettel.'

Ha tehát nem az a legfontosabb, hogy utazgat-e az író, hogy messze a nagyvárostól, másszóval a kolhoz vagy az építkezés közelében él-e, akkor hát mi a legfontosabb, mi a feltétele annak, hogy az író egybeforrjon az élettel, a valósággal, népe sorsával?

A legfontosabb a művész közéleti és ebből következő alkotó aktivitása.

Tegyük fel, bizonyos körülmények következtében az írót egyszerre semmi sem érdekli már, minden mindegy neki. Belső közönyt, ürességet és tehetetlenséget érez. Mi segít rajta ilyenkor: ha elmegy valami messzi tanulmányútra, ha elköltözik egyik városból a másikba, vagy nagyvárosból falura? Mindez aligha segít. Az irodalomból tudjuk, hogy az utazás Anyeginnak sem használt.

A legkegyetlenebb büntetés volna, ha művészi célkitűzését megvalósító, hőseinek életét író, célját már-már megközelítő írót valamiféle kényszerítő körülmények elszakítanák a kolhoztól, amelyre pillanatnyilag éppen szüksége van, a betűkre váró tiszta papirostól, a szándéka megvalósításához múlhatatlanul szükséges lehetőségektől.

Majakovszkijt egyenesen magával ragadta az alkotó, közéleti, forradalmi aktivitás. Ezért sokat utazott, gyakran állt a hallgatóság nagy és morajló tömegei előtt, nála másfajta életmód egyszerűen elképzelhetetlen lett volna.

Amikor Tvardovszkij „Messze, messze“ című poémáját írta, gyakran utazgatott keletre. Pedig nem a Moszkva—Vladivosztok vasútvonal állomásfőnökeinek életrajza, a teherforgalom munkaterve vagy a Tajga vasútállomás várótermében tanuló diákok száma érdekelte. Az utazás egyszerűen ösztönzésül szolgált, ötleteket adott, amelyekből verssorok, költői képek, általános tanulságok születtek. Kegyetlenség lett volna, ha bárki útját állta volna ennek az utazgatásnak, amelyre a költőnek szüksége volt. Vagy ha megpróbálták volna rábeszélni, hogy menjen inkább falura, noha Tvardovszkij szereti a falut, maga is falun született és egykor megírta a „Muravia földje“ című poémát.

Az író vagy a költő munkarendje nagyon bonyolult rendszer. Kétségtelen, hogy a legszorosabb kapcsoknak kell az élethez kötniük az alkotót. Erre a párt szólít fel bennünket.

„Az irodalom és a művészet fejlődésének fő irányvonala az egyre szorosabb egybeforrottság a nép életével, a dús és sokrétű szocialista valóság igaz és magas művészi színvonalon történő ábrázolása, ihletett és kifejező megjelenítése mindennek, ami igazán új, igazán kommunista jellegű, s a feltárása mind-