Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - LÁTÓHATÁR - Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör (Színműrészlet)
nagyhercegnek és a nagyherceg kormányzóinak is. Uraim, jobb lesz, ha elpárolgóink. (Sietve távoznak.) AZ ÉNEKES: Ö, nagyok vaksága! Örökkévalókként vonulnak Hatalmasan, görbedt hátakra lépve, bérelt Öklök őrizetében, az erőszak Rendjében bizva, mely soká kitartott. De mi soká tart, még nem tart örökké. Ö, idők változása! Te, reménysége a népnek! (A kapubolt alól két állig felfegyverzett katona között, megkötözve, elszürkült arccal kilép a kormányzó.) Örökre ég veled, nagyúr! Emelt fővel menni kegyeskedj! Sok ellenséged tekint le rád a palotádból! Építőmester nem kell neked már, elég egy asztalos. Nem költözöl új palotába, csak egy kicsiny verembe. Még egyszer nézz körül, te vak! (A fogoly körülnéz.) Mindez tiéd volt, tetszik-é ? Húsvéti mise és ebéd közt Oda térsz, ahonnan nincsen visszatérés. (A kormányzót elvezetik. A palotaórség sorakozik. Riadó-kürtszó hallik. Lárma a kapuboltozat mögül.) Egy nagyúr háza ha összeroppan Agyonüt sok kicsinyt is. Kik nem részesültek uruk javából Bajából gyakran részesülnek. A szekér Ha zuhan, a csapzott igásbarmokat is A mélybe rántja. (A kapubolt alól páni rémületben menekül kifelé a cselédség.) A CSELÉDSÉG (összevissza kiabálva): Fogjátok az útikosarakat! Mindenki a harmadik udvarba! Ötnapi élelemmel. — A kegyelmes asszony elvesztette az eszméletét. — Le kell cipelni, menekülnie. kell! — És velünk mi lesz ? — Minket leöldösnek, mint a csirkéket, ezt már ismerjük. — Jézus Mária, mi lesz velünk? — Azt mondják, a városban már vér folyik. — Ostobaság, a kormányzót csak udvariasan felszólították, jelenjen meg a hercegek tanácskozásán, minden rendbe jön, első kézből kaptam a hírt. (A két orvos is kifordul az udvarra.) ELSŐ ORVOS (igyekszik a másodikat visszatartani): Nikó Mikadze, orvosi kötelessége, hogy Natela Abasvilinek segítségére legyen. MÁSODIK ORVOS: Az én kötelességem? Az ön kötelessége! ELSŐ ORVOS: Ki a soros ma a gyereknél, Nikó Mikadze, ön vagy én? MÁSODIK ORVOS: komolyan gondolja, Miká Loladze, hogy annak a kölyöknek a kedvéért akár egy perccel is tovább maradok ebben a pestises házban ? (Összeverekednek. Előbb még azt hallani, hogy: „Ön megszegi kötelességét!" és „Ej, kötelesség ide, kötelesség oda!"; majd a második orvos leüti az elsőt.) MÁSODIK ORVOS: A pokolba veled. (El.) A CSELÉDSÉG: Estig van időnk, addig még nem rúgnak be a katonák. — Mi hírlik, kitört már a zendülés? — A palotaőrség elvonult. — Még mindig nem tudja senki, mi történt tulajdonképpen ? GRUSE: Meliva, a halász, azt mondja, a fővárosban vörös csóvájú üstököst láttak az égen, az pedig szerencsétlenséget jelent. A CSELÉDSÉG: Azt mondják, tegnap híre ment a fővárosban, hogy a perzsa háborút végképp elvesztettük. A hercegek nagy felkelést szerveztek. Állítólag a nagyherceg már elmenekült. Valamennyi kormányzóját kivégzik. — A kisembereket nem bántják. A fivérem a vérteseknél szolgál. (Szimon Csacsava, a katona, közeledik, Grusét keresi a tömegben.) A SZÁRNYSEGÉD (megjelenik a kapubolt alatt): Mindenki a harmadik udvarba! Mindenki segédkezzen a csomagolásnál! (Szétkergeti a csődületet. Szimon végre megtalálja Grusét.) SZIMON: Csakhogy megleltelek, Gruse. Mi lesz most veled ? GRUSE: Semmi. Ha megszorulok, ott van a bátyám, fönn gazdálkodik a hegyekben. De veled mi lesz? SZIMON: Velem semmi. (Megint áttér a hivatalos hangra.) Gruse Vacsnadze, terveim iránt tanúsított érdeklődésed elégtétellel tölt el. Azt a parancsot kaptam, hogy őrszolgálatot teljesítsek Natela Abasvili asszony kíséretében. GRUSE: Hát nem lázadt fel a palotaőrség? SZIMON (komolyan): De igen. GRUSE: Nem lesz veszedelmes az asszonyságot elkísérni ? SZIMON: Tifliszben azt tartják: hogy lenne veszedelmes a szúrás a késnek? GRUSE: Te nem vagy kés, Szimon Csacsava, hanem ember. Mi közöd az asszonysághoz? SZIMON: Az asszonysághoz semmi közöm, de parancsot kaptam, tehát megyek. GRUSE: Akkor hát a vitéz úr egy tökfej, mert semmiért, a nagy fekete semmiért vásárra viszi a bőrét. (A palotából hívják Grusét.) A harmadik udvarba kell mennem, és nagyon sietek. SZIMON: Ilyen nagy sietségben nem szabadna veszekednünk, mert egy jó veszekedéshez idő kell. Ha szabad kérdeznem, élnek még a kisasszony szülei? GRUSE: Nem, csak a bátyám. SZIMON: Mert az idő sürget — a második kérdésem ez volna: ugyebár a kisasszony olyan egészséges, mint a makk? GRUSE: Csupán a jobb vállamba áll bele a szaggatás néhanap, de máskülönben mindenféle munkát győzök erővel, nem volt még panasza rám senkinek. SZIMON: Azt elhiszem. Ha húsvét vasárnapján azon tanakodnak, hogy ünnep ide, ünnep 30 7
