Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - LÁTÓHATÁR - Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör (Színműrészlet)

oda, kit menesszenek libáért, ő már fut is. Hármas számú kérdés: türelmetlen

természetű a kisasszony ? Akar-e télen cseresznyézni ?

GRUSE: Nem vagyok türelmetlen, de ha elmegy valaki a háborúba ész nélkül, és még hírt se hallok felőle, az bizony keserves.

SZIMON: Hírt azért majd hall.

(A palotából megint Grusét szólítják.)

SZIMON: Végül a legfőbb kérdés ...

GRUSE: Szimon Csacsava, mivel a harmadik udvarba kell mennem, és nagyon sietek, máris válaszolok: igen.

SZIMON (nagyon nagy zavarban van): Azt mondják az ilyen sietségre: „Kaparj kurta, neked is jut.“ ©e azt is mondják: „Gazdag ember nem tudja, mi a sietség.“ Az én szülőhelyem...

GRUSE: Kutszk...

SZIMON: Tehát a kisasszony már tudakozódott. Egészséges vagyok, senkire sincs gondom, havi tíz piaszter a zsoldom, ha előléptetnek, húsz lesz, és ezennel megkérem a kezét.

GRUSE: A felesége leszek, Szimon Csacsava.

SZIMON (vékony láncot akaszt le a nyakából, keresztecske függ rajta): A keresztet

anyámtól kaptam, Gruse Vacsnadze, a lánc ezüstből van; kérem viselje.

GRUSE: Köszönöm szépen, Szimon.

(Szimon a lány nyakába akasztja a láncot.)

SZIMON: Be kell fognom a lovakat, bizonyára megérti a kisasszony. És a kisasszony is jól teszi, ha átmegy a harmadik udvarba, különben baj lesz.

GRUSE: Igen, Szimon.

(Tanácstalanul állnak.)

SZIMON: Csak elkísérem az. asszonyságot a kormányhű csapatokhoz. Ha vége a háborúnak, visszajövök. Két vagy három hét az egész. Remélem, hogy az én jegyesem nem érzi majd túl hosszúnak az időt, míg hazatérek.

GRUSE:

Szimon Csacsava, várok majd reád.

Menj békében a csatába, katona,

Bár véres és keserves a csata S nem tér meg mindenki belőle;

Ha te megtérsz, én itt leszek.

Én várok majd reád, míg zöld-lombos a szilfa

Én várok majd reád, ha kopár lesz a szilfa

Én várok, míg a legutolsó harcos visszatér S várok tovább is.

Hogyha megjössz a csatából

Nem áll az ajtóm előtt csizma

Üres lesz mellettem a párna

És csókolatlan a szám

Hogyha visszatérsz, hogyha visszatérsz

Elmondhatod: minden úgy van, mint régen.

SZIMON: Köszönöm, Gruse Vacsnadze. És viszontlátásra! (Mélyen meghajol a lány előtt. A lány is éppoly mélyen meghajol

előtte. Aztán gyorsan elszalad, még hátra se néz. A kapubolt alól kilép a szárnysegéd.)

A SZÁRNYSEGÉD (nyersen): Fogd már be a lovakat a nagy batárba, ne lopd a napot, te pernahajder.

(Szimon Csacsava kihúzza magát, majd lelép. A kapubolt alól két mélyen meghajlott szolga vánszorog elő, hatalmas ládákat cipelnek. Mögöttük Natela Abasvili jön, szolgáló-asszonyai támogatják. Az egyik asszony a gyereket hozza utána.)

A KORMÁNYZÖNÉ: Senki sem törődik semmivel. Azt sem tudom, hol áll a fejem. Hol van Micheil? Ne fogd olyan ügyetlenül. Föl a kocsira a ládákkal. Nem hallani semmit a kormányzóról, Salva?

A SZÁRNYSEGÉD (fejét rázza): Azonnal távoznia kell, asszonyom.

A KORMÁNYZÖNÉ: Hát a városban mi történik, hallott valamit?

A SZÁRNYSEGÉD: Nem, egyelőre még minden csendes, de nincs vesztegetni való időnk, minden perc drága. A ládák nem férnek fel a kocsira. Keresse ki belőlük, amire feltétlenül szüksége van. (A szárnysegéd gyorsan távozik.)

A KORMÁNYZÖNÉ: Csak a legszükségesebbet! Gyorsan, kinyitni a ládákat, majd én mondom, mit viszünk magunkkal.

(A ládákat leteszik és kinyitják.)

A KORMÁNYZÖNÉ (brokátruhákra mutat): A zöldet és természetesen azt a prémeset! Hol vannak az orvosok? Megint ez az utálatos migrén; mindig a halántékomnál kezdődik. Azt a gyöngygombosat...

(Gruse belép.)

A KORMÁNYZÖNÉ: Lopod a napot, mi? Hozd ide azonnal az ágymelegitő palackokat.

(Gruse elszalad, majd visszatér a hő- palackokkal, s a továbbiakban a kormány zóné néma parancsait teljesíti.)

A KORMÁNYZÖNÉ (egy fiatal komornát figyel): El ne szakítsd az ujját!

A FIATAL KOMORNÁ: Kérem, asszonyság, a ruhának nem esett baja.

A KORMÁNYZÖNÉ: Mert idejében rajtacsíptelek. Régóta figyellek már. Csak a szemedet mereszted a szárnysegédre, más se jár az eszedben. Megöllek, te szuka. (Megüti.)

A SZÁRNYSEGÉD (visszatér): Kérem, igyekezzék, Natela Abasvili. A városban áll a harc. (Ojra el.)

A KORMÁNYZÖNÉ (elereszti a fiatal komornát): Uramisten! Mit gondoltok, engem is bántalmazni akarnak? De miért? (Mindenki hallgat. Maga kezd a ládákban turkálni.) Keresd meg a brokát kabátkát! Segíts neki! Mit csinál Micheil? Alszik?

A SZÁRAZDAJKA: Igenis, kegyelmes asszonyom.

A KORMÁNYZÖNÉ: Akkor tedd le egy pillanatra, és hozd ide a szattyánbőr csiz- mácskámat a hálószobámból, kell a zöld ruhámhoz. (A szárazdajka leteszi a gye308