Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - LÁTÓHATÁR - Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör (Színműrészlet)
mehetnék fehérneműt mosni a füzesbe?" Hát ez nagyon jó, igazán nagyon jó. GRUSE: Nem értem a vitéz urat. Mi ebben a jó? A KATONA (ravaszul): Ha az egyik tudná, hogy mit tud a másik, fűlne pirulásig, hűlne sápadásig. GRUSE: Fogalmam sincs, mit lehetne tudni arról a füzesről. A KATONA: Akkor sem, ha szemközt egy bokorból minden titkot kileshetne valaki? Mindent, ami ott megesik, mikor egy bizonyos fehérszemély „a fehérneműt mossa“ ?! GRUSE: Ugyan mi esik ott? Talán megmondaná a vitéz úr, mire gondol, aztán végeztünk, jó ? A KATONA: Megesik ott olyasmi, amit talán érdemes szemügyre venni. GRUSE: A vitéz úr talán csak nem arra gondol, hogy ha nagy a hőség, a lábam ujját beledugom a vízbe, mert többet nem látni. A KATONA: De bizony többet látni. A lábujját és még egy kicsit többet. GRUSE: Hogyhogy többet? Legfeljebb a lábam fejét. A KATONA: A lábafejét és még egy picit többet. (Harsányan nevet.) GRUSE (haragosan): Szimon Csacsava, szé- gyellhetnéd magad. Kuksolsz a bokorban és lesed, hogy egy fehérszemély, ha nagy a hőség, beledugja a lábát a folyóba. Fs biztosan veled van egy másik katona is! (Elszalad.) A KATONA (utánakiált): Nincs velem senki! (Mikor az énekes története folytatásába kezd, a katona Gruse után szalad.) AZ ÉNEKES: Csöndes a város, mire valók hát a fegyveresek? A kormányzó palotája körül most béke honol. Harci erőd miért lett hát belőle ? (A kapun balról a hájas herceg jön ki, gyors léptekkel. Megáll és körülnéz. A kapubolt előtt jobbról két vértes lovas várakozik. A herceg megpillantja őket, elvonul előttük, és jelt ad nekik; majd gyorsan távozik. Az egyik vértes a kapubolton át behatol a palotába, a másik a helyén marad őrködni. A háttérből többjétől fojtott hangon parancsszavak hallatszanak: „Mindenki a helyére!“; a palotát körülfogták. Távolról templomi harangszó haitik. A kapun a kormányzócsalád és kísérete tér be, most jönnek vissza a templomból.) AZ ÉNEKES; Fs a kormányzó megtért a palotába És az erődítésből csapda lett Fs a liba meg volt kopasztva, sütve És a libát nem ették meg ebédre Fs nem ennivalót tálalt föl e délidő De halni-valót tálalt föl e délidő. A KORMÄNYZÔNÉ (átmenőben): Igazán lehetetlenség már ebben a vityilóban lakni, de Georgi természetesen csak a kis Mi- cheilnek építi, amit épít, nem énnekem, dehogyis. Micheil — minden, és minden Micheilé! A KORMÁNYZÓ: Hallottad Kazbeki testvérünk húsvéti jókívánságait?! Kedves volt tőle, de tudtommal Nukhában nem esett az eső az elmúlt éjszaka. Ott viszont esett, ahol Kazbeki testvérünk tartózkodott. Ugyan, hol lehetett Kazbeki testvérünk?- A SZÁRNYSEGÉD: Ki kell vizsgálni. A KORMÁNYZÓ: Igen, haladéktalanul. Majd holnap. (A menet befordul a kapun. A lovas katona, aki időközben visszatért a palotából, a kormányzóhoz lép.) A SZÁRNYSEGÉD: Nem hallgatná meg mégis kegyelmességed a lovas hírnököt a fővárosból? Ma reggel érkezett bizalmas iratokkal. A KORMÁNYZÓ (tovább megy): Majd ebéd után, Salva! A SZÁRNYSEGÉD (miközben a menet eltűnik a palotában, és csupán a palota- őrség két vértes lovasa marad hátra a kapuban, a lovas hírnökhöz): A kormányzó nem óhajtja, hogy ebéd előtt katonai természetű híreket hozzanak tudomására, délután pedig őkegyelmessége megbeszélést folytat néhány kiváló építőmesterrel, akik ebédre is hivatalosak. Már itt is vannak. (Három úr érkezett. Miközben a lovas katona lelép, a szárnysegéd az építőmestereket üdvözli.) Uraim, őkegyelmessége ebéden látja vendégül kegyelmeteket. Minden idejét ezúttal csak kegyelmeteknek szenteli. A nagyszerű új terveknek. Jöjjenek gyorsan! AZ EGYIK ÉPÍTŐMESTER: Csodáljuk, hogy őkegyelmessége építkezésre gondol, jóllehet, a mindnyájunkat nyugtalanító hírek szerint, Perzsiábán elhagyott a hadiszerencsénk. A SZÁRNYSEGÉD: Talán éppen azért teszi! Különben is, semmi az egész. Perzsia messze van! Az itteni helyőrség pedig tűzbe megy a kormányzóért. (A palotából lárma haitik. Éles asszonyi sikoly, parancsszavak. A szárnysegéd el- komorultan a kapu felé tart, amelyen most egy vértes lép ki, dárdáját nekiszegezve.) A SZÁRNYSEGÉD: Mi történik itt? Vidd innen azt a dárdát, te kutya. (Dühösen a palotaörséghez.) Lefegyverezni! Nem látjátok, hogy összeesküdtek a kormányzó ellen? (A palotaőrséghez tartozó vértesek, akikhez a szárnysegéd beszélt, nem engedelmeskednek. Hűvösen és egykedvűen tekintenek a szárnysegédre, és közönyösen követik társaikat. A szárnysegéd nagy keservesen behatol a palotába.) AZ EGYIK ÉPÍTŐMESTER: A hercegek! Az elmúlt éjszaka a fővárosban tanácskoztak a hercegek, mindazok, akik ellenségei a 306