Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - LÁTÓHATÁR - Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör (Színműrészlet)
(Kiáltások a tömegből: „A gyermek! Nem látom, ne tülekedjetek;“ — Isten áldja kegyelmedet!“) AZ ÉNEKES: Maga a hatalmas Kazbeki herceg is Meghódolt a gyermeknek a templom kapuíjában. (A hájas herceg odalép, és köszönti a családot.) A HÁJAS HERCEG: Boldog húsvéti ünnepeket, Natela Abasvili. (Parancsszó haitik. — Egy lovas katona odaugrat a kormányzóhoz, és papírtekercset nyújt át neki. A kormányzó intésére a szárnysegéd — csinos fiatalember — a lovashoz lép és visszatartja. A beállott rövid szünetben a hájas herceg bizalmatlanul méregeti tekintetével a lovast.) A HÁJAS HERCEG: Micsoda nap! Múlt éjszaka, hogy esett az eső, már azt gondoltam: borús ünnepünk lesz. De ma reggelre kiderült az ég. Ügy szeretem, ha derült az ég, Natela Abasvili, egyszerű lélek vagyok én. És a kis Micheil — valóságos kis kormányzó, csiribiri. (Megcsiklandozza a gyereket.) Boldog húsvéti ünnepeket, kis Micheil, csiribiri. A KORMÁNYZÖNÉ: Képzelje, Arszen, Georgi végtére rászánta magát, hogy a keleti oldalon elkezdi az új épületszárny építését. Az egész külvárost, azokat a nyomorúságos viskókat, mind lebontatja, ott lesz majd a kert. A HÁJAS HERCEG: Végre egy jó hír, annyi rossz után. Mit hallani a háborúról, Georgi testvér? (A kormányzó leintő kézmozdulatára.) Tervszerű visszavonulás, ha jól értettem? No, ez csak afféle apró balsiker, ami mindig előfordul. Egyszer hopp, másszor kopp. Ilyen a hadiszerencse. Nincs különösebb jelentősége, igazam van? A KORMÁNYZÖNÉ: Köhög! Georgi, hallottad? (Éles hangon az orvosokhoz, akik — két méltóságteljes férfiú — szorosan a gyermekkocsi mögött állanak.) Köhög! ELSŐ ORVOS (a másodikhoz): Megengedi, Wbgy emlékezetébe idézzem, Nikó Mikadze, a langyos fürdőt én elleneztem. A fürdővíz hőfokával volt némi hiba, kegyelmes asszonyom! MÁSODIK ORVOS (ugyancsak nagyon udvariasan): Lehetetlen önnel egyetértenem, Miká Loladze, a fürdővíz hőfokát nagy mesterünk, Misiké Oboladze írta elő. Inkább huzatot kaphatott az éjszaka, kegyelmes asszonyom. A KORMÁNYZÖNÉ: De hát vizsgálja meg, kérem! Georgi, úgy látom, lázas a gyerek. ELSŐ ORVOS (a gyermek fölé hajolva): Semmi ok a nyugtalanságra, kegyelmes asszonyom. Máskor kissé melegebb legyen a fürdővíz, és többé nem fordul elő. MÁSODIK ORVOS (gyilkos pillantásokat vet társára): Ezt nem felejtem el, kedves Miká Loladze. Semmi ok az aggodalomra, kegyelmes asszonyom. A HÁJAS HERCEG: Hohó! Ha szúr a májam, én csak azt mondom: ötvenet az orvos talpára. Ezt is csak azért, mert elpuhult korban élünk; hajdan egyszerűen az járta: lecsapni a fejét. A KORMÁNYZÖNÉ: Induljunk a templomba, alighanem huzat van itt. (A család és a cselédség tagjaiból alakult menet befordul a templomkapun. A hájas herceg követi őket. A szárnysegéd kilép a menetből, és a lovasra mutat.) A KORMÁNYZÖ: Majd az istentisztelet után, Salva. A SZÁRNYSEGÉD (a lovashoz): A kormányzó nem óhajtja, hogy az istentisztelet előtt jelentésekkel zaklassák, kivált ha azok, mint feltételezem, lehangoló természetűek. Te, fiam, eredj a konyhába, majd kapsz valami ennivalót. (A szárnysegéd csatlakozik a menethez, a lovas katona káromkodik egyet, és belép a palota kapuján. A palotából kilép egy katona és megáll a kapubolt alatt.) AZ ÉNEKES: Csendes a város. A templomtéren galambok begyeskednek. A palotaőrség egy katonája A konyhalánnyal évődik, ki épp A folyóról jött, bugyor a kezében. (A kapun be akar surranni egy lány, hóna alatt nagy, zöld levelekből összetákolt bugyorral.) A KATONA: Ej, hát a kisasszony nincs a templomban, meglógott az istentiszteletről? GRUSE: Már épp felöltözködtem, mikor kisült, hogy még egy liba hiányzik a húsvéti ebédhez, és engem kértek meg, menjek érte, mert én értek ám a libához. A KATONA: Libához? (Megjátszott gyanakvással.) Azt látnom kéne, azt a libát. (Gruse nem érti.) A KATONA: A fehérnéppel jól teszi, ha óvatos az ember. Mind azt-hajtogatja: „Csak egy libáért szalajtottak“, közben pedig valami egészen másban sántikált. GRUSE (elszántan odalép és megmutatja neki a libát): Itt van. Ha ez a liba nem nyom tizenöt fontot, és ha nem tengerivel tömték, én lenyelem toliastul. A KATONA: A libák királynője. Maga a kormányzó fogja elfogyasztani. Szóval a kisasszony odalent járt a folyónál? GRUSE: Igen, a baromfiudvarban. A KATONA: Vagy úgy, a baromfiudvarban, odalent a folyónál, tehát nem odafönt járt abban a bizonyos füzesben. GRUSE: Csak ha a fehérneműt mosom, akkor megyek a füzesbe. A KATONA (jelentőségteljesen): Erről van szó. GRUSE: Miről van szó? A KATONA (kacsint): Pontosan erről van szó. GRUSE: Miért ne mehetnék fehérneműt mosni a füzesbe? A KATONA (erőitetetten nevet): „Miért ne 305
