Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - LÁTÓHATÁR - Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör (Színműrészlet)
„A krétakör": ősi, kínai dráma. Alapmotívuma két aszony küzdelme egy gyermekért; azé lesz a gazdag örökösfiú, aki magához bírja rántani a krétával rajzolt körből. A kínai darabban az igazi anya, Brecht müvében a nevelőanya, a szegény szolgálólány mond le a gyerek széttépéséről — ezzel bizonyítva, hogy méltó a bíró salamoni ítéletére. Ennyiben érintkezik Brecht darabja az ősi színművel, minden egyéb eleme új, más, brechti, amit már az alapmotívum visszájára fordítása is érzékeltet. Brechtet régóta, a húszas évektől kezdve foglalkoztatta a téma, többször nekifogott, hogy más és más időbe, térbe helyezve próbálja meg kibontani; először dán környezetet keresett hozzá, aztán Augsburg- ban — szülővárosában — játsszatta a történetet, a harmincéves háború idején. A „kaukázusi“ krétakör első változatában tűnik fel az előjáték: két kolhoz-falu vitája egy völgyön; az igazságos bírónak, Azdaknak az alakja viszont szinte átrajzolás nélkül kerül át a végleges változatba az augsburgi történetből. A kolhoz-falu és Azdak históriája s maga a krétakörtörténet egybenyitott, hármas tükörként mutatja más-más oldalról ugyanazt az alaptémát: népi igazságosztást, a vérségen-érdeken győztes humánumot. így válik a remek legenda modern-klasszikus dokumentumává a brechti „történelmietlenség"-nek i— ami nem más, mint jelképi erőre törő aktualitás. Bertoit Brecht Kaukázusi krétakör Az előkelő gyermek (részlet) AZ ÉNEKES (zenészeivel szemközt a földön ül, fekete báránybör köpönyeg borítja a vállát; kopott cédulákkal teletűzdelt szö- végkönyvben lapoz): Ős időkben, véres időkben Georgi Abasvili kormányozta volt E várost, melyet „Átkos“-nak neveztek. Vagyona vetekedett Krőzuséval. Szépasszony feleségé volt. És egészséges gyermeke. Grúzia egy kormányzója sem versenghetett Annyi lova állt a jászola előtt, [vele, Annyi koldus a háza küszöbén, Annyi katona a szolgálatában S annyi kérelmező az udvarában. Hogy írhatnám le nektek Georgi Abas- Flte világát boldogan. [vilit? S egy húsvét-reggelen Családjával Templomba indult. (A palota boltíves kapuján koldusok és kérelmezők, sovány gyerekek és nyomorékok serege tódul kifelé; kérvényeket lobogtatnak. Mögöttük két páncélos katona, majd a fényűzően ékes öltözetű kormányzócsalád.) 304 KOLDUSOK és KÉRELMEZŐK: Kegyelem, kegyelmes urunk, az adó elviselhetetlen. — Elvesztettem a fél lábamat a perzsa háborúban, kit háborgassak én ... — Ártatlan a bátyám, kegyelmes uram, félreértés az egész. — Éhen vész a szemem láttára. — Szépen kérjük, tessék elbocsátani a katonai szolgálatból a mi utolsó fiunkat. — Megkövetem, kegyelmes úr, a vízmestert lepénzelték. (Egy szolga összeszedi a kérvényeket, egy másik erszényéből pénzt oszt a népnek. A katonák vastag szíjkorbácsokkal ütlegelik és visszaszorítják a tömeget.) EGY KATONA: Vissza! Kotródjátok a templomkapu elöl! (A kormányzói pár és a szárnysegéd mögött a kormányzó gyermekét díszes gyermekkocsiban kitolják a bolthajlás alól. A tömeg megint előrenyomul, hogy lássa.) AZ ÉNEKES (miközben a tömeget korbács - ütésekkel visszaszorítják ): Az örököst húsvétkor látta meg először a [nép Két orvos írta — kísérte a gyermeket, A kormányzó szemefényét.
