Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - DISPUTA - Tóth Tibor: Irodalmi viták a csehszlovák írókongresszus előtt

tanúskodó artizmus, brilliáns utánzása minden elképzelhetőnek, amely tartal- matlanságban, prózai verselésben, a külső világ másolásában és egyéb divatos külsőségekben éli ki magát. Találkozhatunk még üres rutinnal, amely elfajzással fenyegeti a tehetséget, ha ráadásul az eszmei ismeretek lebecsülésével párosul, ha a költő közömbös a líra társadalmi hivatása iránt és az öncélú művészet rég idejét múlt elvét vallja.

Ez az, ami nyugtalanít, ez az, ami fölött a kritikának gondolkodóba kellene esnie; kritikánk az alkotás nem egy folyamatát szabadjára hagyja, kiszolgáltatja az ösztönös fejlődésnek ahelyett, hogy tüzes elemzésekkel igyekeznék feltárni a kétségtelenül értékeset, és meglátni a hibák és kudarcok okait, kitűzné a követendő irányt, amelné az átlagot és fokozná az igényességet. A legrosszabb, ha ráadásul, a költők is csak a maguk szemétdombján kapargálnak, nem törődnek vele, mit csinál a másik, magukba zárkóznak alkotásuk problémáival, nem éreznek együttes felelősséget a költészet helyzetéért.

Az író értékének mércéje a mű. A művet naggyá csak a gondolatok, eszmék nagysága, gazdaggá a megismert és ábrázolt élet gazdagsága teheti, állapítja meg befejezésül Josef Rybák.

Az irókongresszust előkészítő irodalmi vita egyelőre még kezdeti stádiumban van. Annyit máris megállapíthatunk, hogy a vitázó partnerek egyike a legfiatalabb költőnemzedék (mármint legfiatalabb azok közül, akiknek versei nyomtatott betűt is láttak). Ez a csoport igen vehemensen, rámenősséggel, tűzzel és nem mindig logikusan igyekszik védelmezni nem egyszer tarthatatlan álláspontját. Feltehető, hogy ebből az eszmecseréből, a nézetek éles és a nyilvánosság előtt történő szembeállításból költészetünknek haszna lesz: legalábbis annyiban, hogy egyes utak járhatatlansága vagy járhatósága tisztázódik.

A csehszlovákiai irodalmi vita beleilleszkedik abba a folyamatba, amelynek világszerte tanúi lehetünk: az irodalom mai útkeresésének folyamatába. Igen éles, nyílt és becsületes viták folynak a Szovjetunióban: a mi lapjainkban eddig megjelent hozzászólásokból megállapíthatjuk, hogy a mi íróink, elsősorban költőink is nyíltan és becsületesen vitáznak.