Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - ORSZÁGJÁRÁS - André Wurmser: Legendák születnek (részlet)

kednek ezek az emberek. Sokszor mond- Ellenkezőleg. A Szovjetunió jelentős si­tám: „Csak az értheti meg a Szovjetuniót, kereket ért el az utóbbi években. Fejlő­aki benne otthon érzi magát“. dése meggyorsult. Ezek után még ellen­Ez most is igaz. Hiszen a Szovjetunió ségei sem mondhatnak rá rosszat! Barátai fejlődése nem állt meg. Előrehaladása nem pedig ma még jobban lelkesednek érte. Mi lassult. Akad-e olyan ember, aki kétszer mind örülünk az utóbbi években elért ellátogatott a Szovjetunióba, s ezek után szovjet sikereknek. leírná, hogy a Szovjetunióban 1939-ben Fáradhatatlanul ismételni fogom, amit rosszabb volt a helyzet, mint 1919-ben, mindig is mondottunk: mi, kommunisták, vagy 1959-ben rosszabb, mint 1939-ben győzni fogunk, mert nekünk van igazunk, volt? Önök fényesen bizonyítják ezt. Balzachoz mennek? Kijevben, ahol Balzac életművének utolsó sorait írta („Kijevi levél“), találkozni akartam Natan Ribakkal, akinek a „Ho­noré de Balzac tévedése“ című regényét elutazásom előtt kezdte folytatásokban közölni a „Lettres Frangaises“ című heti-. lap. Natan Ribak a repülőtéren várt minket. Mindketten kommunisták, írók és Balzac- kutatók lévén, tüstént megtaláltuk a kö­zös nyelvet. Ennek ellenére voltak viták köztünk. De hát az alapjában véve egy nézetet valló emberek között is csak hasz­nos lehet a vita! Szovjet írótársam érkezésünk napján levelet kapott a Verhovnyai Mezőgazda- sági Technikumból, amelyben közölték vele, hogy most lesz Balzac, a nagy fran­cia író születésének 160. évfordulója. Balzac 1847—1850 között Verhovnya falu­ban, Hanska grófnő birtokán élt, ahol a mostani mezőgazdasági technikum van. A technikum tanárai és tanulói ankétot rendeznek az évfordulóra, s az írót is meghívják. Ribak meghívott, hogy tartsak vele Verhovnyába. Verhovnya oldalt esik a nagy autóutak- tól. Bekötő út vezet a faluba. Elég későre járt az idő, mire megérkeztünk. Régi réz­metszetről és egy háború előtti rossz fény­képről ismertem az épületet, amelyet Balzac lelkesülten a Louvre-ral hasonlí­tott össze. Ez persze túlzás. Amikor 1949- ben Franciaországban elkezdődtek a Balzac halálának 100. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek, Alengonban, „A vénkisasszony“ és „Az ódon szoba“ színhelyén az örökösnő jogán beszédet mondott Hanska unokája. Ugyanezé a Hanskáé, aki 18 évi állhatatlan, hol fellángoló, hol kialvó szenvedélyes szerelem után száz napra a regényíró felesége lett. Az unoka, született Rzewus- ka grófnő — a Rzewuskikat az elvakult Balzac „jeles“ famíliának nevezte — hall­gatósága előtt kijelentette, hogy a „wier- chowniai“ palotát (a lengyel földesurak nem alacsonyodtak le annyira, hogy jobbá­gyaik nyelvén beszéltek volna) „az orosz­német háborúban földig rombolták“. A lengyel arisztokratanő 1949-ben, Francia- országban, orosz-német háborúnak nevezte a második világháborút, amely azzal kez­dődött, hogy a hitlerista hordák betörtek az ő országába és a mi országunkba. .Nos, az épület áll. Ráismertem, amikor gépkocsink megállt előtte. A nagy, oszlo­pos épületben végtelen hosszú utazás után két ízben szállt meg a reumás grófnő 50 éves, szívbeteg vőlegénye, aki nyersen magasztalta a grófnő „elragadóan telt“ alakját. Balzac itt nem írt, legalábbis semmi érdemlegeset nem alkotott. Balzac csak Pá­rizsban volt igazi Balzac, a Basse és a Bataille utcán, vagy a Sachet-kastélyban, ahol testvérként fogadta anyja volt sze­retője (óh, a polgári családok titkos drá­mái!). Ukrajnában csupán utolsó csatáját vívta, hogy elnyerje Eveline Hanska kezét és vagyonát. Megnyerte a csatát. Talán csak azért, mert már a sír szélén állt. Elkövetkezett az a nap, amikor letaszí­tották trónjáról a földesurak védelmezőjét, a cárt. A nagy lengyel földesurak érezték, hogy Ukrajnában nem vár rájuk letűnt nagyságukhoz méltó jövő. A Rzewuskik szedték a sátorfájukat, s olyan országba költöztek, ahol a demokrácia kegyesebb a pénzeszsákokhoz. 1922-ben a volt Hanska birtokon mező- gazdasági technikum nyílt. Az épületben minden úgy maradt, ahogy utolsó tulaj­donosai hagyták. A német megszállók ka­tonai parancsnokságot szállásoltak be a kastélyba. Amikor visszavonultak, mindent elhurcoltak. Még a bútort is elvitték vagy felgyújtották a park fáival együtt. Kifosz­tották a könyvtárat is, de az épület sér­293

Next

/
Oldalképek
Tartalom