Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - Szabó Béla: Ebek lázadása (Regényrészlet)

az irigység meg a féltékenység határozta meg ellenséges magatartásukat.

A nőstények már nem voltak ilyen finy- nyásak, bár ápoltságukban felvehették volna a versenyt bármelyik korccsal. Ha Tip elég ostoba és szenvedélyes természet lett volna, akkor megmutatta volna nekik, hogy mit tud. Már az első napon pozdor- jává zúzta volna a finnyás csőcseléket. De Tipnek esze volt, ezért várakozó álláspontra helyezkedett, nagyon jól látta a hölgyek csillogó, jóakaratú tekintetét, nem szólva a vérpiros, lihegő nyelvekről, amelyek szívét gyakran próbára tették.

Egy amerikai kutyahölgy, akinek olyan szaga volt, mint egy eleven drogériának, azt mondta Tipnek vékony, de igen kultúrált hangon, hogy szívesen találkozik vele bármelyik délután, mert ilyenkor szokott úrnőjével errefelé sétálni. .Ha az úrnő esetleg megváltoztatja programját, akkor ne- gyon szívesen előre értesíti. Egyébként nyíltan bevallotta, hogy Tip komoly és őszinte meglepetést jelent életében. Ez a nyilatkozat már csak azért is értékes volt Tip számára, mert már a hódolat után történt és azt lehet mondani, hogy a hölgy józan fejjel, szenvedélymentesen tette meg őszinte vallomását. A hölgy többek között azt is mondta, hogy nagyon szereti az ápolatlan szőrét, a por meg a trágyaszagot, amely ellenállhatatlan varázsként hat rá. Egy darabig elkísérte, igen kedvesen útbaigazította az óriási felhőkarcolók között, és miután még néhányszor feléje szaglászott, — amivel jelezni kívánta, mily nehezen válik meg tőle, — hirtelen mintha parancsszóra történt volna, mindketten megálltak egy óriási emlékmű tövénél és egyszerre ugyanazzal a lendülettel felemelték hátsó lábukat és szertartással levizelték az emlékmű alját. E művelet után, amely Tip legkedvesebb emlékei közé tartozott, a hölgy gyorsan elköszönt kissé rekedtes, de utolérhetetlen finom és nemes vakkantással.

Tip dobogó szívvel nézett utána, figyelte csinos fürge lábait és ápolt kunkorodó farkát, amely oly kecsesen és félreérthetetlenül mozgott jobbra-balra, hogy kétségtelenül a hölgy boldogságát fejezte ki; üzenet volt ez, úgyszólván vallomás, amit Tip bizonyos fennsőbbséggel vett tudomásul. Az egész jelenetnek természetesen voltak tanúi, akiket emésztett a harag, az irigység és gyűlölet, de nem mertek semmit sem tenni, nem mutathatták ki foguk fehérét és élességét, mert nagyon

jól tudták, hogy a rövidebbet húznák. Tip persze még többször találkozott az illatos hölggyel, különböző helyeken és hacsak lehetett, őszintén, szívből hódoltak egymásnak, mint ahogy ez nagyvárosi művelt kutyáktól elvárható. Persze szerelemről szó sem lehetett, sem Tip, sem a hölgy részéről. .

Tip nem volt sem naív, sem vak, ha vidéki városban töltötte is fiatal éveit. Jól látta, hogy az amerikai ápolt hölgy, aki oly intelligensen tudott vakkantani, csak félreeső helyeken találkozik vele és egyenesen kerüli a fő útvonalakat, ha az ő társaságában van. Idejekorán észrevette, hogy az illatos hölgy számára nem jelent többet, mint egy kalandot. Sőt arra is rájött, hogy a nyilatkozata a trágyaszagról csak bevált módszert jelent és valószínű, hogy többeknek is hasonlót mondott már. Másrészt Tipet vastag közöny és kényelemszeretet védte attól, hogy komolyabb szerelembe bocsátkozzék idegen, illatos hölgyekkel.

A tengeren túl, Tip gazdájának egyáltalán nem volt könnyű dolga. Összejött ugyan régi cinkosaival, de a cinkosok ugyanúgy keseregtek, mint ő. Kiderült, — amire Tip már régebben rájött — hogy Amerikában gazdájának és cinkosainak a fegyverei tökéletesen elavultak és a cikkírás vidékeis művészetére alig volt itt valaki kíváncsi. Banálisak voltak, s minden intelligenciát, eredetiséget nélkülöztek ezek a cikkek, még a legjobb fordító sem tudott annyira változtatni rajtuk, hogy elfogadhatók legyenek. Nem volt mit tenni, mint hozzányúlni a szentséghez, az összeharácsolt, összelopott tőkéhez. Noha Tip gazdája élvezte azt a segélyt, amit minden tiszteletreméltó menekült az emig- rációs egyesülettől leragasztott borítékban kapott, mindez kevésnek bizonyult és kénytelen volt öszeszorított foggal a saját kasszájához is nyúlni. Tip világos pillanataiban nem egyszer valóban csodálta a kétlábúakat, mily remekül vannak megszervezve, és hogy az ilyen ingyenélők mily rejtélyes utakon akadnak rá nemzetközi cinkosaikra, akik a világ minden táján támogatják őket és síkra szállnak értük. Bizony az ő társainál ez egész másként van, ha egy idegen kutya megjelenik valahol, annak alaposan meg kéll dolgoznia a mindennapi falatért. így elmélkedett Tip néhanapján, bizonyos keserűséggel a szíve mélyén.

Gazdája ezzel szemben egyáltalán nem