Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - Szabó Béla: Ebek lázadása (Regényrészlet)
nadá a Szabó Béla Részlet a készülő regényből Tip az évek során és az utazások folyamán figyelemreméltó bölcsességre tett szert, és már majdnem annyi közönnyel tudott nézni Tónira, a gazdájára és társaira, mintha ő maga lenne a főszerkesztő. Jól tudta, hogy nem érdemli meg a jó falatokat, de azt is tudta, hogy gazdája sem érdemli meg a kiváló ízes ételeket... Tisztában volt azzal is, hogy hazudik reggel, délben és este, hazudik a telefonba és hazudik akkor is, amikor álmodik. Tip a vonat első osztályában nem egyszer arra is gondolt, hogy ennyi loholás, utazás árán igazat is mondhatna... aztán hunyorgatott néhányat tapasztalt, közönyös szemével, mint aki tisztában van azzal, hogy a csalás és a hazugság gazdájának vérévé, mintegy szenvedélyévé vált. Tóni csak akkor került komoly helyzetbe, amikor Tip először hallotta Hitler rikácsoló hangját a rádióban. Finom szimatjával azonnal megérezte, hogy gazdája nemcsak méltó partnerre akadt, hanem igen nehéz helyzetbe is került. Mert ha igaz ugyan az, hogy komoly tapasztalatokat szerzett a csalás és zsarolás terén, kegyetlenségben és nagyvonalúságban meg sem közelítette Hitlert. Tip pontosan felmérte a helyzetet és rájött, hogy gazdája egy törpe és Hitler az ilyen törpe katonákat, az ilyen pitiáner, önálló tolvajokat nem tűri meg maga mellett. Szerinte csak az csalhatott és gyilkolhatott, akinek ő erre külön engedélyt adott, mert a világ minden ocsmánysága az ő monopóliumához tartozott. Tip ezeket az alapvető szabályokat azonnal megérezte, úgyszólván megszimatolta. Arra is rájött, hogy gazdája Hitlerhez viszonyítva elavult módszerekkel dolgozik, hisz Tóni végeredményben szívélyes titoktartás mellett hajtotta végre kisebb-nagyobb zsarolásait, de Hitlernek nem volt szüksége sem szívélyességre, sem titoktartásra, nyíltan a világ szemeláttára lopott és rabolt, és megkívánta minden zsiványtól, hogy az ő zsebére dolgozzon. Tip megfigyelte, hogy volt olyan időszak, amikor gazdája habozott, csatlakozzék-e Hitlerhez vagy nem? Estéken át összeadott és kivont, szorzási és osztási műveleteket hajtott végre és ráncos homlokkal töprengett. Nos, ha akkor csatlakozik, Hitler esetleg megbocsátotta volna neki előbbi lopásait, de elkésett. Voltak ügyesebb főszerkesztők, mint ő, ezért menekülnie kellett hirtelen a tengeren túlra. Tip egyáltalán nem lepődött meg, amikor sok lótás-futás után a tengeren találta magát egy hajón. Közönyösen tűrte az utazást, és az emigrációt; mégcsak ott volt alkalma megismerkedni az igazi élettel, ott volt alkalma látni, hogy élete a jófalatok ellenére megsemmisítően jelentéktelen az amerikai nagykapitalista kutyaélethez képest. Mindjárt az első napokban megismerkedhetett különböző fajtársaival, amelyek a fajkereszteződés minden válfaját képviselték. Tipet a gazdája mellett szerzett közönye megvédte attól, hogy felháborodjon vagy megvetéssel nyilatkozzon. E tartózkodó hallgatásnak később megvolt a gyümölcse. Bejáratos lett minden valamirevaló gazdag házba, ahol olyan ebek is voltak, amelyek inkább macskákra vagy nyulakra hasonlítottak. De Tip a jófalat kedvéért legyűrte magában az ellenszenvet és velük tartott. Sajnos, így is összeakadt elegendő ellenséggel. Ezek alig álltak vele szóba, s ha mégis arra érdemesítették, hogy szóljanak hozzá, akkor is csak félvállról tették. Természetesen a hímnemhez tartoztak ezek a korcsok és főleg ebek
