Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - Szabó Béla: Ebek lázadása (Regényrészlet)

nadá a Szabó Béla Részlet a készülő regényből Tip az évek során és az utazások folya­mán figyelemreméltó bölcsességre tett szert, és már majdnem annyi közönnyel tudott nézni Tónira, a gazdájára és tár­saira, mintha ő maga lenne a főszerkesz­tő. Jól tudta, hogy nem érdemli meg a jó falatokat, de azt is tudta, hogy gazdája sem érdemli meg a kiváló ízes ételeket... Tisztában volt azzal is, hogy hazudik reggel, délben és este, hazudik a telefonba és hazudik akkor is, amikor álmodik. Tip a vonat első osztályában nem egyszer arra is gondolt, hogy ennyi loholás, utazás árán igazat is mondhat­na... aztán hunyorgatott néhányat ta­pasztalt, közönyös szemével, mint aki tisztában van azzal, hogy a csalás és a hazugság gazdájának vérévé, mintegy szenvedélyévé vált. Tóni csak akkor került komoly helyzet­be, amikor Tip először hallotta Hitler ri­kácsoló hangját a rádióban. Finom szimat­jával azonnal megérezte, hogy gazdája nemcsak méltó partnerre akadt, hanem igen nehéz helyzetbe is került. Mert ha igaz ugyan az, hogy komoly tapasztala­tokat szerzett a csalás és zsarolás terén, kegyetlenségben és nagyvonalúságban meg sem közelítette Hitlert. Tip pontosan fel­mérte a helyzetet és rájött, hogy gazdája egy törpe és Hitler az ilyen törpe katoná­kat, az ilyen pitiáner, önálló tolvajokat nem tűri meg maga mellett. Szerinte csak az csalhatott és gyilkolhatott, akinek ő erre külön engedélyt adott, mert a világ minden ocsmánysága az ő monopóliumához tartozott. Tip ezeket az alapvető szabályo­kat azonnal megérezte, úgyszólván megszi­matolta. Arra is rájött, hogy gazdája Hitlerhez viszonyítva elavult módszerekkel dolgozik, hisz Tóni végeredményben szívé­lyes titoktartás mellett hajtotta végre kisebb-nagyobb zsarolásait, de Hitlernek nem volt szüksége sem szívélyességre, sem titoktartásra, nyíltan a világ szemeláttára lopott és rabolt, és megkívánta minden zsiványtól, hogy az ő zsebére dolgozzon. Tip megfigyelte, hogy volt olyan időszak, amikor gazdája habozott, csatlakozzék-e Hitlerhez vagy nem? Estéken át össze­adott és kivont, szorzási és osztási mű­veleteket hajtott végre és ráncos homlok­kal töprengett. Nos, ha akkor csatlakozik, Hitler esetleg megbocsátotta volna neki előbbi lopásait, de elkésett. Voltak ügye­sebb főszerkesztők, mint ő, ezért mene­külnie kellett hirtelen a tengeren túlra. Tip egyáltalán nem lepődött meg, amikor sok lótás-futás után a tengeren találta magát egy hajón. Közönyösen tűrte az utazást, és az emigrációt; mégcsak ott volt alkalma megismerkedni az igazi élettel, ott volt alkalma látni, hogy élete a jófalatok ellenére megsemmisítően jelen­téktelen az amerikai nagykapitalista ku­tyaélethez képest. Mindjárt az első napokban megismer­kedhetett különböző fajtársaival, amelyek a fajkereszteződés minden válfaját képvi­selték. Tipet a gazdája mellett szerzett közönye megvédte attól, hogy felháborod­jon vagy megvetéssel nyilatkozzon. E tar­tózkodó hallgatásnak később megvolt a gyümölcse. Bejáratos lett minden vala­mirevaló gazdag házba, ahol olyan ebek is voltak, amelyek inkább macskákra vagy nyulakra hasonlítottak. De Tip a jófalat kedvéért legyűrte magában az ellenszen­vet és velük tartott. Sajnos, így is össze­akadt elegendő ellenséggel. Ezek alig álltak vele szóba, s ha mégis arra érdemesítet­ték, hogy szóljanak hozzá, akkor is csak félvállról tették. Természetesen a hím­nemhez tartoztak ezek a korcsok és főleg ebek

Next

/
Oldalképek
Tartalom