Irodalmi Szemle, 1962
1962/1
Jevgenyij Vinokurov Egyszerűség Tárult a világ, vetkezett, mint barakklakók szörnyű léte, mint gyilkolásra élezett késpenge jeges pőresége. Étel és nö! Csak ez maradt. S a gyilkos, éles jény-nyalábban ős-egyszerűség. Iszonyat. Rettentőbb arcot sose láttam. Mentünk. S ami megmenthetett, az is szakadó, gyönge szál volt: egy finom virág-szerkezet, egy kék csillag, mely ránkvilágolt. Rab Zsuzsa fordítása
/
