Irodalmi Szemle, 1962
1962/2 - Hajdú András: Irma
Hajdú András Éjszaka lehullott a dér. Lassan kezdett kivilágosodni. A felhők mögül innen is, onnan is sugárkévékben omlott a földre a fény. Az öreghegy fáinak csúcsán dércsíkok ragyogtak. Az istállókban csörögtek a trágyakocsik vonóláncai, majd recsegés-ropogás futott végig a deres síneken. Nemsokára ólmos, nehéz léptekkel megjöttek a gulyások. Négyen-öten erre jöttek, egy másik csoport a kazlak felé ment. A lányok összegyűltek a baromfitelep kicsiny szobájában. Egyik nagyobbat ásított, mint a másik. Várakoztak. Várták a negyediket. Álmosságtól káprázó szemük felvillant, amikor megérkezett Irma. Ingerkedve, könyökkel oldalba lökték egymást. Összepillantottak, majd tekintetük szikrázva futott végig a lányon, egyikük hirtelen aprót nevetett, s a többiek visszhangozták: hehehe ... Irma hosszú, fekete szempillái alól sárgán csillogtak elő figyelő szemei. Szája vékonyka mosolyra húzódott. Vállatvont. — Visszajöttem, és ... ? A lányok körülvették, szelíden, hízelegve engesztelni kezdték: Irmuska. . . ne így ... tudod, hogy mi mindig veled tartunk ... csakhát... Irmuska ... ne haragudj!... Felvetette a fejét. Ügy tett, mintha nem hallotta volna őket. Belebámult a falon lógó ócska tükörbe, megoldotta kendőjét, fésűjét kezébe vette. A szobácska homálya tompán körülárnyalta fejének tükörképét, a fésű is reszketett kezében. Amíg haját rendezgette, a lányok szüntelen csak kérlelték, hogy ne haragudjon rájuk. Az egyik átölelte, és leültette az egyik ládára. Anyásán megsimogatta a haját. — Ugye elmeséled? Ugye elmondasz nekünk mindent? Kérlelték a többiek is, és melléje kuporodtak. Irma sóhajtott, arca hirtelen rozsás lett. Kacagott is egy kicsinyt. — Jó! Hallgassatok ... —... Mindig azt mondtátok, hogy nekem van a legkönnyebb beosztásom, pedig nem úgy volt. Nem bizony. Ti megkérdeztétek Feri bácsit, mit etessetek, milyen keveréket... aztán odaadtátok a csibéknek, meg a tyúkoknak ... vizet hordtatok nekik... meg takarítottatok... és kész volt. Egyik se szorongott, egyik se dolgozott annyit, mint én... Feri bácsi, a csoportvezető mindig is haragudott rám. Egyszerűen utált. Vadul nézett rám, vastag ajkát lebigyesz- tette, úgy magyarázkodott: a fajállománynál dolgozol majd. Hajnalban kell kivizsgálni a tyúkok hátulját, mert később a rendetlen szárnyasok, tojással a fara «■ III nna AH
