Irodalmi Szemle, 1962
1962/2 - Mács József: Zoboraljai falvakban
vezetője, a HNB tagja, a szövetkezeti munkaiskola vezetője, a nőbizottság elnöke és a Csemadok járási vezetőségének tagja. Nem is kell leírnom, milyen az egyéni élete. Nappal az iskolában tanít, szabadidejében a falusban lót-fut, este pedig Kisfaludy Csalódások című vígjátékát próbálja. Sokallja az iskolánkívüli munkát, többet szeretne foglalkozni a gyerekekkel, a tanításra való felkészüléssel, önmaga művelésével... Nagyon várja, hogy a HNB mikor lesz megértőbb a tanító iránt! Két szülőnek a véleményét tolmácsolom ezzel kapcsolatban. A Laca Pálét, az állami gazdaság méhészéét és a Gyenge Istvánnéét, a másodikosok osztálybizalmijáét: — Nem helyeseljük a tanítók nagy elfoglaltságát. Először a gyermekeinkkel törődjenek, csak azután a falu bajával. Valóban, első a gyerek, második a szülői munkaközösség ... Ez utóbbi nem működik még Bodokon. Abban merül ki munkája, hogy a szülők megcsinálják az iskola előtt a kerítést. Pedig hát más lenne a feladata, segíteni a tanítót nevelő munkájában! Hosszan elbeszélgettünk az igazgatóéknál, s nem lenne teljes a beszámoló, ha nem iktatnám végére kifogásomat. Négytanerős iskola a bodoki, a tanítók mindannyian itt ülnek az asztal körül s én kérdem Balabán Juliannától. — Tud valamilyen hangszeren? — Nem. — S a többiek? — Nem. Nagy hiba. Hogy miért? Gondolkozzunk csak. Ha ismernék a hangjegyeket, a zenetanítás, valamint a kórusszervezés módját, akkor ez a falu kulturális tevékenységében kellőképpen éreztetné hatását. De éreznék maguk a gyermekek is. Hegedű és tangóharmonika órákat vehetnének, már kiskorukban zenei nevelésben részesülnének és ennek rendkívül nagy jelentősége lenne a városi és falusi gyermek nívószint-különbségének eltüntetésében. De ne menjünk messzire, mert ez már a tanítóképzés területébe vágó országos probléma! L. Kellenberger rajza
