Irodalmi Szemle, 1962
1962/1 - FIGYELŐ - Hamar Kálmán: Lencman: A kereszténység eredete
leti-tudományos kérdés, hogy honnan ered a kereszténység, miképpen fejlődött a hanyatló római birodalom államvallásává, s mely okokból győzedelmeskedett a vele versenyben álló számos más vallás fölött. A kérdés időszerű politikai jelentősége abban rejlik, hogy tudományos megválasztása leleplezi a kereszténység isteni eredetének mítoszát, s ezáltal megrendíti az egyházi ideológia legfontosabb alapját. A kereszténység eredetének tudományos vizsgálata azt mutatja, hogy a kereszténység, mint minden vallás meghatározott társadalmi és gazdasági viszonyok szükségszerű szülötte. Szigorúan tudományos kutatási módszerek alkalmazásával kimutatható továbbá, hogy a kereszténység egyáltalán „nem magasabbrendű" elvei és morális tulajdonságai miatt győzedelmeskedett a többi vallás felett. Győzelme számos körülménnyel függ össze, melyek között nem utolsó helyen szerepl az a tény, hogy az egyház elvette a korai kereszténység lázadó ideológiáját, s az egyházi felsőbbség megbékélt a római birodalom uralkodó köreivel. Végezetül, a kereszténység ókori történetéről fennmaradt források tanulmányozása kimutatta, hogy bár ar egyházatyák számtalanszor átírták, átalakították az evangéliumot, Jézus hagyományos életrajza teli van' belső ellentmondásokkal. A probléma tudományos tanulmányozása ortodox dogmát zúz szét; a korai kereszténység tanulmányozása körül mindig éles politikai harc dúlt. Már maga az az elv, hogy a korai kereszténység irodalmi emlékeit történelmi forrásként kell kezelni és tudományos kutatási módszerekkel vizsgálni, mindig éles ellenállásra talál az egyház részéről, amely természetesen nem kutatás, hanem hit tárgyát látta bennük, „szentírást“, melynek minden betűje kinyilatkoztatás. XII. Pius pápa 1955-ben, a nemzetközi római történész konferencián kijelentette, hogy a katolikusok számára Jézus létezésének kérdése nem tudományos, hanem hitbeli kérdés. A XVIII. század elejéig, az osztatlanul uralkodó vallásos világnézet viszonyai között a kereszténység eredetének kérdését tudományosan nem tanulmányozták. Nem csupán az egyháziak, de általában ellenfeleik sem kételkedtek az Üjszövetség hitelességében. A kereszténység eredetproblémájával a XIX. század folyamán több történész és teológiai iskola foglalkozott, a hívő keresztény polgári történészek köréből került ki az ún. „mitológiai iskola“ és a tübingeni iskola. A tübingeni iskola két, egymásnak ellentmondó törekvést mutatott ki az újszövetségi művekben. Az egyik az apostoloknak, vagyis Jézus közvetlen tanítványainak, főleg Péternek a nevéhez fűződik, s a kereszténység zsidó gyökereit hangsúlyozza. A másik szakítani igyekszik a judaizmussal, ez a felfogás Pál apostoltól származik (paulinizmus). A tűbingiai iskola két jelentős képviselője a XIX. században Bauer Brúnó, a bonni egyetem teológiai professzora és Straus teológiai docens. Bauer munkái a kereszténységnek nem-zsidó, hanem görög-római forrásait hangsúlyozzák. Bauer véleménye szerint a kereszténység nem egyéb, mint a görög-római filozófiai áramlatoknak — a sztoicizmusnak és a hellenizált judaizmusnak — sajátos szintézise. A felsorolt kutatók kritikai műveinek nagy tudományos jelentőségű fő következtetése annak megdönthetetlen bizonyítása volt, hogy az Újszövetségnek mind a négy evangéliumát a II. században írták. Valamennyi szóbanfcrgó tudós a kereszténységet holmi abszolút igazságnak vette. A tű- bingeniek még csak föl sem vetették a korai kereszténység társadalmi, politikai programjának kérdéseit. A marxizmus klasszikusai, főleg Engels, éppen ezekre a kérdésekre fordítottak figyelmet. Engels a korai kereszténységnek főleg ideológiai gyökereit és társadalmi lényegét kutatta. Az őskereszténységet mint a rabszolgák és elnyomottak vallását jellemezte. Hangsúlyozta, hogy a korai kereszténység számtalan szektából állt, melyek darwini létküzdelmet vívtak egymással. A kereszténység kezdeti időszakában — mondta Engels — nem volt szertartás, rítus. Végül Engels kimutatta, hogy az őskereszténység lázadó szellemű volt, és egészséges bosszúvágy fűtötte a római birodalom ellen. Marx hangsúlyozta, hogy a keresztény vallást is tudományosan kell magyarázni, vagyis történelmi magyarázat útján. A. Robertson, mai haladó angol kutató, akinek a kereszténység eredetéről írott könyvét lefordították számos európai nyelvre, marxista alapon próbálja megközelíteni a fölvetett kérdést. A kereszténység társadalmi és gazdasági gyökereit Palesztina és általában a római birodalom reális helyzetében kereste. Az evangéliumi mítosz forrásaival összefüggő kérdés tudományos megoldását az is bonyolulttá teszi, hogy a korai kereszténység történeti emlékei nagy részét a győztes egyház megsemmisítette, a megmaradottakat pedig átszerkesztették, átgyúrták. A második világháború utáni polgári irodalom eszmei pangásának képe mellett azonban mégis meg kell állapítani, hogy ez az irodalom nagy figyelemmel fordult az újonnan felfedezett papiruszok és archeológiái adatok felé. Sok száz könyvet és cikket írtak a nemrégen előkerült qumrani tekercsekről, melyeknek igen nagy jelentősége van a kereszténység előretörésének megismerése szempontjából. A kereszténység eredetének kérdésében av marxizmus fő feladata az, hogy megvizsgálja az új vallás reális, konkrét történelmi keletkezésének okait, felderítse milyen változásokon ment át a keresztény ideológia a római birodalom — gazdasági fejlődésétől függően, meghatározza a kereszténységen belül létrejött áramlatok osztálygyökereit. A korai kereszténység történeti forrásainak kérdése rendkívül bonyolult. A kereszténység keletkezésének okai az I. században rabszolga
