Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - FIGYELŐ - Tarcal Zsuzsa: Franyo Král — Csenkóné gyermekei

Fraňo Král Csenkóné gyermekei

Egy-egy nemzet problémáit gyakran művészete — elsősorban irodalma tükrözi a leghívebben. Az írott szó megmarad, s később a kor dokumentumává válik. Vannak könyvek, amelyeknek irodalmi értéke később vitatható, korbizonyságuk azonban állandó marad Persze a szerencsés eset az, amikor az irodalmi érték a kordokumentum becsével egyenes arányban áll. Ez a következtet és érvényes az ifjúsági regényekkel kapcsolatban is.

Dickens Twist Olivérjának e törékeny figurája nem homályosuló fénnyel dereng fel előttünk; sorsának művészi rajza egyben kordokumentum, s így tűnik fel bennünk kicsiny bódéjának gyertyalángos lobogásában Móricz Zsigmond Árvácskája, maga mögött egy kizsákmányoló társadalom sötét árnyékával.

A kapitalista Csehszlovákia érmének másik oldaláról tudósít bennünket Fraňo Kráľ ifjúsági regénye — a Csenkóné gyermekei. Ez a könyv a szlovák és magyar ifjúság körében egyaránt népszerű, nemcsak témája, hanem őszinte, közvetlen stílusa miatt is. Igen lényeges kérdés az ifjúsági regényeknél, hogy milyen hangot üt meg az író. Fraňo Kráľ, akárcsak atyai barátja J. Gregor Tajovský olyan együttérzéssel fordul a gyermekek felé, mint azok az emberek, akik valaha maguk is mezítlábasán topogtak a szegénység hideg sarában.

Kráľ gyermekek iránti vonzalmának okát talán pedagógus voltában is kereshetnénk, mert nem egy tanítványánál tapasztalhatta, mi az, mikor a szegény szolgagyereket nem engedik el az iskolába. A pedagógus jelentkezik akkor is, amikor a szertekallódó Csenkó- gyerekek útját ismerteti meg az olvasókkal s közben élénk tájleírásokkal gazdagítja művét. A fő indítóok azonban, mely Král't regényei megírásához elvezette, az író kommunista meggyőződésében, a jövőbe vetett szilárd hitében keresendő.

Kráľ jól tudta, hogy az ifjúsági irodalomnak foglalkoznia kell a komoly problémákkal, azokkal, amelyek öntudatra ébresztik a gyermekek igazságérzetét és ránevelik őket a helyes társadalombírálatra. Éppen ezért írta mindkét regényét — A Csenkóné gyermekeit és a Ja- no-t a társadalom legmélyebbre gyűrt osztályának gyermekeiről.

A hely, ahol összetalálkozunk a Csenkó családdal az ország legszebb része: a Magas Tátra. Hóborította bércek, erdős hegyoldalak, csörgedező patakok, a rengeteg alján modern szállodák, s tőlük néhány méternyire a szegénység. Csenkóéknak az erdő szélén már csak

egy verem jutott. A nyomorúságos élet különböző megoldásokat tartogat a Csenkó-gyerme- kek számára. Palkót, a legkisebb fiút egy gyáros „veszi meg“ kutyus helyett a feleségének. A „vételárból“ az anya felruházza a másik hármat. Mikor a pénz elfogy, kétségbeesésében árúba bocsátja gyermekeit a piacon, így figyel fel rájuk a hatóság a tizennégy- éves Misót egy pozsonyi suszterhez helyezik el tanoncnak, a tízéves Hankát oedig szolgálónak egy kulákcsaládhoz. így húzzák ki a gyermekek a telet, mialatt az anya másfél éves gyermekével egy nyaralótelep kamrájában fa- gyoskodik. Mire elmúlik a tél, addigra valamennyi Csenkó gyermek élete zátonyra fut. Miso, a nyomorgó susztercsaládnál „gazdasz- szonykodik“ s közben tüdőbajt kap a haldokló suszternétól. Hanka a kulákcsaládnál csak az ólban kap helyet, s alig bánnak vele jobban az állatoknál, a kis Palkó pedig sehogy sem tűri a gyárosné ellenszenves kényeztetéseit, s engedetlensége miatt visszakerül az anyjához. Nemsokára megérkezik Hanka is, mert feldöntött egy zsajtár tejet s a büntetéstől való félelmében haza menekült anyjához. Végül befut Miso tüdőbajával a Tátrába az anyjához, aki után annyit vágyódott. így bújnak vissza a gyermekek anyjuk sorstépázta szárnyai alá, hogy védelmet találjanak a rájuk záporozó szegénység elől. Együttlétük mégis erőt ad nekik s reménykedve várják a nyarat, mely nemsokára eljön... Ez a regény vége, amely egyleheletű elolvasás úgy után hat a felnőtt olvasóra, mint egy klasszikus riport — tudósítás 1930-ból.

Kráľ stílusában egyszerű eszközökkel törekszik a lényeges, a fontos kifejezésére; minden feleslegestől fellengőstől tartózkodik; egyszerűsége, néha már a röntgenkép józanságával vetíti az olvasó elé a valóságot.

Szoidin Alfréd fordítása igyekszik híven tolmácsolni Kráľ művét. Már a cím fordításában is észrevehető a hűségre való törekvés. Egy régebbi kiadás címe a „Csenkóné árvái“ volt, a mostanié az eredetinek pontos megfelelője. Itt-ott akadnak apróbb fülsértő hibák, mint például a szlovák „mama, mamička“ szavak fordítására használt... „mami, mamikám“ szavak. A magyarban ennek a „mami szónak némi anglomániás polgári íze van, nem beszélve a ma kissé jasszos elfajulásáról. Tehát sem így, sem úgy! Talán megfelelőbb lett volna a „mamám, mamukám“ szavak alkalmazása adott esetben. A könyv illusztrációja Ľudovít Hečko műve, igen kifejező és feltétlenül elősegíti az alakúk vizuális elképzelését, ami ifjúsági regénynél jelentős szempont. KüTarczal Zsuzsa