Irodalmi Szemle, 1961

1961/3 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

üzem munkásainak elbocsátásáról szól. A Magyar baka a szerb fronton91 cimű közleményben Kaszás László szocialista építőmunkás az első világháborúban szerzett élményeit írja meg. Az interbrigád hazakészül92 című hosz- szabb, értékes visszaemlékezésben Szabó Károly volt hadifogoly, vörös katona írja meg élményeit az Októberi Forradalomról.

Gyakran foglalkozott Az Út a pozsonyi Vörös Barátság kérdésével is. Ezt az intézményt az ifjúmunkások és a forradalmi diákság szövetségéből hozták létre 1931 szeptemberében a Sarló pozsonyi kongresszusán. A Vörös Barátság célja a szocialista kultúra, tudomány és sport terjesztése volt: főként politikai előadások tartásával, a szavalókórussal és a színjátszó csoporttal fejtettek ki élénk tevékenységet. A színjátszó csoport 1933-ban nagy sikerrel mutatta be Teraszov-Rogyionov Csokoládé című regényének Háber Zoltán dramatizálta változatát. Az előadás előtt fellépett a hatvantagú szaval ókórus is a Sarló egyik vezető tagja Balázs András és Száraz József irányításával. Az előadással a Proletárszínpad Pozsonyban című cikkében Az Ot is foglalkozott.93 A proletár színjátszást később Prágából irányította a Csehszlovákiai Magyar Munkásszínpadok Szövetsége.94

A Vörös Barátság kórusai szocialista rigmusokat, átírt kórusai szocialista rigmusokat, átírt népdalokat és költeményeket adtak elő. így például az Októberi Forradalom 15. évfordulójára prolinótává átalakítva adták elő Adynak Fölszálott a páva című versét: egy kékinges ifjúmunkás énekelte, mögötte a kórus a dallamot zümmögte.95 A Vörös Barátság szereplői maguk is írtak kórusverseket és jeleneteket Balázs András joghallgató vezetésével, aki a szocialista kultúrtevékenység irányítását Berlinben, Balázs Bélától tanulta. Ilyen „pozsonyi strófákat“ költöttek a Vörös Barátságban például Schulz Ignác szociáldemokrata képviselő űzelmeiről, a betegsegélyzőről.96 Az osztályharcos szocialista kultúrát terjesztő szervezetet a rendőrség 1935-ben feloszlatta.

Néha beszámol Az Üt a szocialista művészet egy-egy problémájáról. így pl. Munkásfényké- pezők97 címmel közli az alakuló Szociofotó- társaság felhívását. A szociális fotográfia kiállítása Pozsonyban először francia szakemberek: Rosie Ney és Sylvio Silka rendezték meg a Sarló kongresszusa alkalmából. A szoclofotó célja osztályharcos fényképek gyűjtése: mun91. I. m. Az Ot. 1932 . 7. sz. 7.

92. I. m. Az Ot. 1932. 9-10. sz. 14-16. folyt. 1932. 11-12. sz. 12-14.

93. I. m. Az Üt. 1933. 2. sz. 15. Újabban Bottka Ferenc foglalkozott az előadással Munkásszínjátszásunk hagyományaiból címen. II. közi. Hét. 1960. 24. sz. 14.

94. Lás eh Fejsze (Fehér) István: Magyar munkásszínpadok Az Üt. 1934. 10. sz. 10. Szerkesztői megjegyzések: Az Üt. 1934. 10. sz. 11. 1935. 1-2 sz. 14.

95. Szövegét lásd: Az Üt. 1932. 11 — 12. sz. 9.

96. Lásd: Az Üt. 1933. 3. sz. 10. 1933. 4. sz. 9. Mindkét szöveget a Koldusoperából ismert „Mint a cethal, mint a cápa“ ének dallamára énekelték.

97. Az Üt. 1932. 1. sz. 13.

kások nyomorát, harcait, a burzsoázia jólétét stb. ábrázoló felvételek és fotomontázsok tartoztak ide, melyeket szocialista szempontok szerint csoportosítva állítottak ki. Kísérlet történt a szocialista művészek körének a Vörös nyílnak98 a megalakítására is. E két művész- csoport működéséről így ír Az Üt: „A szocio^ fotó-gárda 1932 szeptember hava óta a következő széleskörű munkásságot fejtette ki: megrendezte Rosie Ney Földy Rózsa a magyar emigráns álnevek és Sylvio Silka párizsi avant- gardista fényképészek szlovenszkói és kárpátaljai felvételeinek kiállítását, a budapesti munka-kör munkásfényképészeinek kilállítását s a Sarló szocialista építészeivel karöltve a lakásviszonyokat bemutató két szociofotó-kiál- lítást Pozsonyban, azonkívül Léván és Érsek- újvárott is kiállította a szlovenszkói és kárpátaljai lakosság gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyait és ellentmondásait tükröző képanyagát. A gárda szovjetfilmek előadását kezdeményezte Pozsonyban s állandó képanyaggal látta el Szlovenszkóról Az Üt minden egyes számát. A szocialista művészek a Sarló építészeivel karöltve ankétot rendeztek Pozsonyban a művészet s a harcos proletárigények viszonyáról s megkezdték az agitációs művészet alakítását. E céltudatos munka eredménye Az Üt plakátja Prohászka Istvántól és a pozsonyi májusi tüntetésen körülvitt négy propagandakép Reichental Ferenctől. A Vörös nyíl most ifjúmunkás-rajzolók kiképzését vette tervbe s az osztályharcos szatíra ápolására készül. így a Szociofotó mint a Vörös nyíl tanácsokat szolgáltat válaszbélyeg ellenében minden fényképezési és művészeti kérdésben.“99

Az Üt rendszeresen, gyakran címlapján közölte a szlovákiai magyar szocialista művészek alkotásainak fényképeit: Bokros-Birman Dezső szobrai, Reichental Ferenc, Prohászka István, Weiner Imre festményei, később Lőrincz Gyula rajzai jelentették a folyóiratban az osztályharcos művészetet. A csehszlovákiai magyar szocialista művészek első nagyobbszabású kiállításáról Balogh Edgár számol be Az Ütban.100

Az értelmiség megnyerése érdekében ankétot hirdetett Az Üt az intelligencia válságáról, hogy „megmutathassa az intelligenciának egyedül kivezető útját a szocializmus felé“. Az ankétot Ján Poniőan szlovák szocialista költő, a Dav szerkesztője vezette be Az intelligencia szerepe a kapitalizmus és a szocializmus rendszerében101 című tanulmányával. A festők részéről Prohászka István a főiskolások nevében Dobossy László szólt hozzá az ankéthoz, az orvosok közül dr. Barabás Ervin, a banktisztviselők válságáról és a pedagógusok helyzetéről pedig névtelenül írtak.

98. A Vörös nyíl megalakítására Balogh Edgár adott ki körlevelet a Szlovákiai magyar művészekhez. CsML 60.

99. Szerkesztőségi cikk Az Útban. 1932. 5 — 6. 5.

100. Balogh Edgár: osztályharcos művészet Szlovenszkón. Az Üt. 1933 . 3. sz. 13.

101 I. m. Az Üt. 1932. 2. sz. 6-7.