Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - Kovács István: A sasfiók
A kályha brummogott — szerencsém, hogy nyáron beszereztem a szenet, — és így a szemem nyugodtan zárhattam le egy kicsit a jó melegben. Helyezkedtem így, — helyezkedtem úgy, — végül is oldalra fordultam, be a fal felé, — s egyszercsak mintha édesapám hangját hallottam volna. Messziről, nagyon messziről, — egészen a kassai temetőből röppent hozzám a hangja, — de azért meghallottam. — No gyerek, — készülj! Viszlek Borzovára! Nem fogsz itthon naphosszat a szalmában birkózni. Egy-kettő! Felpattantam. — Igazán? — Ha eccer mondtam, mondtam. Viszlek. S máris kihúzta a komódfiókot. Abban tartotta egyetlen fekete ruháját. Majd kiugrottam a bőrömből. — Mekkora boldogság! Ütrakelni, új vidéket és új gyerekeket megismerni! Mindig szerettem volna átrepülni a körülöttünk hasaló púpos hegyeken, — s íme! — hirtelen és váratlanul valóra válik kívánságom. a sasfiók Kovács István Plekner István felvétele
