Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - Szocialista élet, kulturáltabb élet
Mozgásban van a világ. Öt földrészt átfogó imperialistaellenes front van kialakulóban, amelynek rugója és vezetője a nemzetközi munkásmo.zgalom. Büszkék vagyunk arra, hogy köztársaságunk egyik erőssége ennek a világméretű összefogásnak. ■^4 hetedik évtized küszöbe azért is jelentős számunkra, mert egybeesik harmadik ötéves tervünk kezdetével. Szellemi életünk egyes képviselői érthetetlenül közönyösek gazdasági életünk problémái iránt. Az ötéves terveket pl. úgy is magyarázzák maguknak és gyakran másoknak is, mintha az csak a fizikai dolgozók, a munkások, parasztok, esetleg mérnökök ügye volna, így érvelnek: a harmadik ötéves terv nem a szellemi, hanem a gazdasági élet távlati terve, a szellemi életet különben sem lehet tervekbe skatulyázni. G. B. Shaw erről a kérdésről így írt: „Az ember nemzetgazdasági probléma életének kezdetétől egészen a végéig.“ Biztosítani az emberek alapvető életszükségleteit, a táplálkozást, ruházkodást, lakást minden társadalom elsőrendű gondja kell hogy legyen. Ha nemcsak a létminimumot akarjuk biztosítani, hanem mindazt, ami szükséges a társadalom és az egyén gazdag gondtalan életéhez, akkor nehéz összetett feladattal állunk szemben. Az emberiség történelmében erre a feladatra először a szocialista társadalom vállalkozik. Maximális mértékben kielégíteni az emberek igényeit, ezt a célt követi a szocializmus. Ennek a célnak rendeljük alá gazdaságpolitikánkat és ötéves terveinket is. Az első ötéves terv megváltoztatta az ipar struktúráját, a termelékenység növekedése lehetővé tette, hogy iparunk több terméket állítson elő, mint a burzsoá Csehszlovákia ipara. A második ötéves tervben befejeztük a szocializmus építését, társadalmunk minden tagja számára biztosítottuk az élet legfontosabb szükségleteit: a táplálkozást, öltözködést, a művelődést és a szükséges gyógykezelést. Mindez korántsem jelenti a szocializmus csúcspontját, a tökéletes társadalmi állapotot. Be akarjuk fejezni a kulturális forradalmat. 1970-ig minden ember számára megfelelő lakást akarunk építeni, emelni akarjuk a műveltség általános színvonalát, kultúráltabbá akarjuk tenni az emberek életét, több szabad időt akarunk biztosítani a művelődés, a szórakozás és a család számára. Ilyen nagyarányú feladatok megvalósításának egy módja van: gazdagabbá kell tennünk társadalmunkat, nagyobb anyagi értékeket kell létrehoznunk, mint eddig. Ennek érdekében a harmadik ötéves tervben központi szerepet kap az ipar, az építőipar, a közlekedés, a földművelés. Az ipar fejlesztésében első helyre kerül az a termelési ág, amely hatással van az eQész nemzetgazdaság alakulására: a gépipar. Gépgyártásunk egyik jellemzője, hogy képes előállítani a világon gyártott összes gépfajtáknak több mint a felét. Ez a tény nyilván büszkeséggel tölti el szakembereinket, az egyetemesség azonban ebben az esetben gyengeséget is jelent. Igaz, hogy sokféle gépet gyártunk, de nagy részük sorozatgyártását nem tudjuk biztosítani. Viszont a darabonkénti termelés vagy a kis sorozatok előállítása túlságosan költséges. Milyen módon lehet ezen a helyzeten változtatni? Egyrészt a nemzetközi munkamegosztás jobb megszervezésével a szocialista tábor országai között, ami lehetővé tenné egyes gépfajták nagyszámú sorozatainak gyártását, másrészt bizonyos gép- alkatrészek normalizálásával, amelyeket aztán fel lehet használni különböző géptípusok gyártásánál. Gépiparunk fejlődése természetesen nemcsak belső problémáinak megoldásától függ, hanem nyersanyag-készletünktől is. Gépgyártásunk fejlesztése szükségszerűen magával hozza kohászati iparunk nagyarányú kiépítését. Ismert dolog, hogy a harmadik ötéves terv végére Csehszlovákia acélipari nagyhatalommá nő a keletszlovákiai vasmű kiépítése révén. Sokan azt kérdik ezzel kapcsolatban, vajon kifizetődik-e vasguár- tásunk ilyen méretű fejlesztése, mikor Csehszlovákiának nincs elég vasérce. Igaz. hogy vasércünk nincs elég és behozatalra szorulunk, de van kokszolható szenünk ami az acélgyártás szempontjából sokkal értékesebb nyersanyag, mint maga a vasérc; a szén kokszolásakor melléktermékként nyert gáz pedig vegyiparunk nélkülözhetetlen nyersanyaga. A műanyagok századában a nemzetgazdaság számara a vegyipar kiépítése nem kevésbé fontos, mint a gépiparé. A gépgyártás, kohászat és a vegyipar fejlesztéséhez egyre több hajtóerőre, energiára van szükség. Ezenkívül fokozott mértékben tart számot a villamos energiára a nemzetgazdaság minden ága. Az utóbbi
