Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - HÍD - Ágh Tibor: Kőműves Kelemen balladájának változata Zobor vidékéről

Ágh Tibor Kőműves Kelemen balladájának változata Zobor vidékéről 1959 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának meg­hívására kéthetes tanulmányúton voltam Ma­gyarországon. A Néprajzi Múzeumban tett lá­togatásom során Vargyas Lajos, a Néprajzi Múzeum zenei osztályának vezetője felhívta figyelmemet Kőműves Kelemen balladájának töredékére, melyet még a harmincas évek végén jegyeztek le Zséren. (Zagiba F. Unga- rische Balladenmelodien an dem Neutrauer Gebiet. Jahrb. d. Oesterreichischen V olkslied- werkes III. 63-85. 1954.) Az osztrák szaklapban Zagiba F. által kö­zölt kétsoros dallam birtokában felkerestem Zséren az énekest, Földesi Ferencnét, aki első látogatásomkor csak a ballada néhány sorára tudott visszaemlékezni. Megígérte, hogy megpróbálja emlékezetébe idézni és majd mások segítségét is igénybe véve, leg­közelebbi látogatásomkor magnetofonszalagra énekli. Első látogatásom után két nappal új­ból felkerestem Földesinét és sikerült felven­nem magnetofonszalagra az egész balladát. Balladánk alapmotívuma az építő-áldozat. Hogy a helynek az építkezéssel megbántott szellemét kiengeszteljék, a primitív felfogás szerint áldozatot kell neki bemutatni, külön­ben megakadályozza az építkezést. Ennek a régi véres szokásnak ma is élnek enyhült, el­homályosult maradványai. Például sokhelyütt állatok csontjait helyezik az alapba vagy fa­lazzák a téglák közé. A székelyeknél például egy arra járó ember árnyékát kákával lemér­ték és ezt a kákát ásták az első ásónyomba. Továbbá sokhelyütt szokás volt az új ház ab­lakán bedobni egy macskát, még mielőtt em­ber lépett volna a házba. Vargyas Lajos sze­rint „Az emberáldozat szokásából az új gö­rögöknél keletkezett először epikus történet egy hídépítőről, Manolész mesterről. A román balladákban szintén Manolész mester szerepel.) A görögöktől terjedt el északra az albánok­hoz, bolgárokhoz, románokhoz,/ továbbá a dél­szlávokhoz, akiknél szélesmenetű epikus ének­ként él. Egyes részletek hasonlósága tanúsít­ja, hogy hozzánk a délszlávok közvetítésével származott át, — balladás vonásokat azonban nálunk öltött.“ (Csanádi-Vargyas: Repülj pá­va repülj 438 l.) Erdélyi János „Népdalok és mondák" cí­mű gyűjteményében (1846-48) — mely vegye­sen tartalmazott népköltést, diákos verset és műdalt — csak a harmadik kötetben ta­lálunk hírt Kőműves Kelemennéröl három sornyi töredékben. Kriza Vadrózsáiban (1863) találkozunk először a teljes szöveggel. Kriza János közlésével kapcsolatban a román Gro- zescu kimutatta, hogy a balladát ismerik a románok is. Ezen az alapon feltételezte, hogy Kríza János románból fordította magyarra. Kriza János és a többi magyar kutató tilta­kozott e feltevés ellen és a vádat vissza­fordította. Ez volt a híres Vadrózsa-per. Hosszú évtizedek teltek el, míg végre tisztá­zódott, hogy minden népi kultúra meríthet és merít is egy közös nemzetközi forrásból. Kőműves Kelemenné balladája eddig csak Erdélyből volt ismeretes. Zobor-vidéki elő­fordulása fontos adat egy már régen folyó nemzetközi tudományos vitában. A most elő­került teljes balladát összehasonlítva a Zagi­ba által leközölt töredékkel, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi csak fél dallam. A mi balla­dánk négy tizenkét szótagú izometrikus sor­ból áll. Dallama felülről lefelé ereszkedő, s így minden kétséget kizárólag a régi stílusú népdalok közé tartozik. Összehasonlítva az eddig közzétett erdélyi változatokkal, mindegyikkel van közös motí­vuma, de egyikkel sem egyezik teljesen. Egy- egy részlete Kerényí György 1934-ben kia­dott ,.Madárka“ című kötetében közölt vál­tozatokkal egyezik legjobban. A tizenharma­dik kőműves említése is elég ritka. A Keré- nyi közölte dallammal való egyezése felkel­tette a gyanút, hogy nem egy lelkes tanító terjesztette-e el a balladát azon a vidéken. Legközelebbi gyűjtőutam alkalmával utánna néztem ennek és kiderült, hogy a gyanú alap­talan volt, cm énekes a balladát édesanyjától tanulta és 1934 előtt még sokkal jobban tud­ta, mint most. Ezt többen tudják bizonyíta- tani a faluban, akik az énekes édesanyjától gyakran hallották énekelni ezt a balladát. Andraskó Jánosné, Rácz Magdolna (49 éves) sokszor hallotta Kőműves Kelemennét Földe­siné édesanyjától, ó is tud belőle részlete­ket. Varga Mónika (43 éves) többször hallot­ta Kőműves Kelemennét Földesi Ilonától és húgától Böskétől. Vanyo Mártonné, Elgyütt Cecil (59 éves) sokszor hallotta édesanyjá­tól énekelni, de ma már nem tudná elmonda­ni. Bús Lipótné, Bús Etelnek (79 éves) a nó­tája ismerős, de a szövege nem, Mocskai Jó­zsef né, Vanyo Rózái a balladát nem hallot­ta, de a dallamát ismeri, a Fodor Katalinát énekelte rá. A Zobor-vidéki falvakban balladánk válto­zatainak kutatására még nem került sor, de biztos vagyok benne, hogy gondos kutató munka eredményeképpen találunk majd né­hány töredéket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom