Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - HÍD - Ágh Tibor: Kőműves Kelemen balladájának változata Zobor vidékéről

Parlando

Elindult, elindult tizenkét kőmíves, a tizenharmadik Kelemen kőmíves, építeni keszték magos Déva várat, amit estig raktak reggelig leomlott.

Tanakodni kesztek tizenkét kőmíves, a tizenharmadik Kelemen kőmíves.

Kinek legelőbb jön ide felesége, aztat elégessük, dobjuk be a tűzbe.

Az elígett testből hámut szeggyük össze, minden szemét dobjuk az olvasztott mészbe. így hát megállítjuk Déva várát szép asszony hámvávál.*)

Akkor éjjel látta Kelemenné álmát hogy vérkút íákádá az ő udvarába, kocsisom, kocsisom, kedvesebb kocsisom, húzd elő hintóm, fogd bä á lovákot.

Amikór meglátá Kelemen kőmíves, imádkozni kezdett: Istenem, Istenem, hulljon záporeső, hintód törjön össze, az utat veszícse, hogy ne érjen ide.

Nem hallgatá meg á kérését áz Isten, hánem közelebb jön kedves felesége.

Jónapot, jónapot tizenkét kőmíves, a tizenharmadik Kelemen kőmíves.

Mászodszor köszöntök és nem fogadjátok, ugyan mi baj van itt, nékem megmodjátok.

Fogadjuk, fogadjuk kedves feleségem. Nagy törvént csináltunk, meg kell neked halnod46

Kedves feleségöm, drága szép gyermekem, mi lesz csak tevéled, édesanyád maghal.

Fogjátok meg gyöngén, dobjátok a tűzbe, a fölszett hamuját keverjétek mészbe. Evvel építjük fel magas Déva várát, evvel menthetjük meg a falak romlását.

Jóestét, jóestét, édes jó apukám, hol maratt anyukám, hogy nem jön oly soká? Ne sírj édes fiam, hazajön estére és ha este nem jö, hazajön reggelre.

Este is eljőve, mégse jőve haza, reggel is eljőve, mégse jőve haza.

Mond meg édesapán, hol maratt anyukám, hogy nem jön oly soká.*

Édes jó gyermekem, tovább nem tűrhetem, édesanyád meghalt, mert elégettetett és a hamujával magos Déva várát felépítetettük már.*

Átkozott légy hát magos Déva váraá,

Még á nap se süssön fényesen már rája. Elvesztettem érte kedves feleségem, Árván maratt immár ögyétlen gyeréköem.

*) A dallam utolsó sorának második felére.