Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - LÁTÓHATÁR - Jurij Nagibin: Az ember és az út
Jurij Nagibin Az ember és az út A hólánccal felszerelt öles gumiabroncsok valósággal falják az utat. Az öttonnás, billenőszekrényes teherautó nem is keréknyomot, hanem valamilyen barna kását hagy maga mögött a behavazott országúton. Azt hihetné az ember, azon igyekszik, hogy senki más ne járjon utána még egyszer ezen az úton. Egyenesben dühvei szórja szét a hócsomókat és a kavicsokat, s az útburkolat, a lágy, agyagos alapig süpped; emelkedőkön egész darabokat harap ki bőgve az úttestből — a zsíros agyagcsomók legurulnak az árokba; eresz- kedőkön a légték sivítása és csikorgása közepeit valósággal lenyúzza az útról a bőrt. Hol sebesen előreiramodik, hol meg alig vánszorog nyögő motorjával, aztán tehetetlenül siklik a lejtőn lefelé, s minden mozdulata nyomot hagy az út megviselt testén. A teherautó azonban mit sem törődik ezzel. Fényszóróinak rákszeme a korai novemberi alkonyba vesző messzeséget fürkészi. Idegenül halad a barátságtalan világban, idegen az erdő, idegen a behavazott mező, idegenek a falvak hósipkás házikóikkal, idegen a befagyott folyó és a régi vízimalom üveges jégcsapszakállával. A gépkocsit elfoglalja saját távoli célja, motorjának bőgése, nyögése és csikorgása, fojtó kesernyés bűze, még a levegő is más körülötte: kékesszürke, sűrű felhőben halad előre. S vele sem törődik senki: se az erdő, se a mező, se a falu, se a folyó, se a vízimalom. Megtörténik talán, hogy a sötétben a kerék alá kerül egy vadul ugató kutya, vagy fél pár korcsolyán iparkodva megpróbál belekapaszkodni a sárhányóba valami kisfiú, s a kolhoz kocsisa messziről makacs dudálást hall, és hátra sem nézve tér le szánjával az út szélére. Az út kihalt, sehol egy gépkocsi, késő van, s ráadásul szombat is, nincs kinek fényjeleket adni a fényszóróval, nincs kire ráijeszteni a rekedt dudával. Gyorsan esteledik. A házikókban kigyúl- nak a fények, a falusi utcácskákon imitt- amott villanyok égnek, az égen világít a hold, s a teherkocsi körül roppant, förtelmes, szénfekete sötétség tengere hullámzik. Ráterül a hóra, felkúszik a fákra, ellepi a házak falát, hol elhagyja a gépkocsit, hol lépést tart vele — nem tágít mellőle. Ámde az úttal dühösen viaskodó roppant gépkocsi önmagában csak holt bádogdoboz. Idegen akarat, idegen szívósság oltja belé ezt a dübörgő, forró életet, ezt a kitartást és fáradhatatlanságot. A vezetőfülkében vagy huszonnégy esztendős, csontos arcú fiatalember ül, lábát a kitaposott filccsizmában a pedálon tartja, kezét a kormányra fekteti, kivörösödött, gyulladásos szemével a messzeséget fürkészi. Melle szélesen megfeszül, motorolajjal összekent homlokára sötét hajfürtök hullanak. Katonai füles sapkája hátralökve tarkójára, vattakabátja kitárva. A fülkében meleg van a motortól, a vattanadrág kissé lecsúszott, s a nadrágszíj és az ing között kivillan a napbarnított fiatal test bőrének egy keskeny csíkja. Bicskov elősoszályú gépkocsivezető halálosan fáradt, második napja dolgozik egyfolytában, alvás és pihenő nélkül vagy ezer kilométert tett meg ezen a kocsin, pocsék, tönkretett országutakon súlyos, kényelmetlen rakománnyal. Legjobban a háta fárad el, mert minden terhet a hátával érez, mintha maga cipelné. Emelkedőn mintha húzná vissza a nyakánál és a lapockájánál fogva, ereszkedőn meg, mintha egész ház nehezedne rá, valósággal kiszorítja belőle a szuszt, ha fékez, mintha valaki gyilkosán beletérdelne a vékonyába. De ettől a tehertől ma fáj a háta is, a bordája is s az egész mellkasa. A szállítószekrényben transzformátort őriznek a kötelek; sürgősen szükség van rá a legtávolabbi, legelmaradottabb Négyes Telepen. Ez a labilis teher nemcsak kanyarban, de a kormány minden mozdulatára oldalra dönti a kocsit, azzal fenyegetve, hogy az árokba borulnak mindenestül, s Bicskov önkénytelenül a másik oldalra dől testével, úgyhogy recsegnek a bordái, és ropognak a csigolyái. Az ördög vinné a transzformátort meg a Négyes Telepet, ahol mindig üzemzavar van, mindig hiányzik valami, s minden égetően, azonnal kell. Az ördög vinné el Ko- szacsevet, a gépkocsitelep vezetőjét, aki
