Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - HAGYOMÁNYAINK - Sas Andór: Mayer Imre emlékére
Az Irodalmi Szemle érdemes munkatársát, Mayer Imre professzort 1961. október 13-án temették a csalogányvölgyi temetőben. A nyitott sírnál dr. Sas Andor a következő szavakkal búcsúztatta: Nagyrabecsült, kedves Kollégánk, drága barátunk, Mayer Imre professzor! Amidőn lankadást nem ismerő munkálkodásnak fél évszázadot meghaladó hosszú évtizedei után nyugovóra térsz, fájdalmas szeretettel fordulnak feléd búcsúra a bratislavai Komenský Egyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékének tagjai. Velük együtt dolgoztál tanári pályádnak utolsó szakaszában, s ebben az együttlétben, munkaközösségben megismerhették kiváló emberi tulajdonságaidat és pedagógiai hivatottságodnak értékeit. Munkálkodásod folyamán csodálatot ébresztett az a megfontoltság, körültekintés és higgadtság, amely kivételesen harmonikussá tette kapcsolataid mindazokkal, akikkel érintkeztél, pedagógus társaiddal éppen úgy, mint tanítványaiddal és hallgatóiddal. Számunkra elképzelhetetlen volt, hogy Te beteg is lehetsz, hogy akár egyetlen előadási óráról elmaradsz, hogy nyugodt hangodat nem fogják visszhangozni előadótermeink, s nem követik lankadatlan figyelemmel és egy életre szolgáló okulással az oktatói pályára készülő fiatal nemzedékek. Humanistaként jártad hivatásod útját, nem ismertél más eszményt, mint a segíteni-akrást, tanítást, nevelést, tanítványaiddal valamint a kartásakkal való érintkezés közben. Ez a tulajdonság tett képessé, hogy megálltad a helyedet az emberhez méltó társadalmat és a szocialista iskolát meg kultúrát építő nagy munkában. Magas életkorban is kialakult benned az érzék, a társadalmi és művelődési viszonyok fejlődésének megértésére, ami nem csekélység, mert ez a 77 év, amelyet átéltél, megújhodást jelentő rendkívüli fordulatokat hozott az egész emberiség és mindannyiunk életében. Hűnek maradni a haladáshoz, megérteni jelentőségét, vele együttmenetelni, benne örömet találni, ez a legfőbb korparancs, melynek teljesítése valameny- nyiünkre várt és vár. Mayer Imre professzor nemcsak komoly férfi, jó ember és példás tanító, hanem igazi természetbarát volt. Most emlékezetemben felidéződik annak a kirándulásnak emléke, melyet a mostani 1961-es év nyarának küszöbén, cseresznyeérés Ígéretes idején, fájdalom, mint életünkben legutolsó közös túrát, vele együtt tettem a környéken. Magam előtt látom, amint a szépséges lamacsi határban hajlottságot nem ismerő testtartással haladva, egyszerre megállt, magába szívta a rétek pompás illatú leheletét, s az ünnepélyes, természeti csendben figyelmeztetett és maga is figyelt a meg-megzendülő tücsökzenére. Mayer Imre képes volt az említett korparancs megértésére, mert osztályrészéül jutott az, amit Anakreon, a régi görög költő szerint a mezők szerény, kedves dalosa, a tücsök, az istenektől ajándékba kapott: nem ismerte a megöre- gedést, évszakok és korszakok változásain át hasznosan és áldást hozóan kitartott tevékenységében. Ez a Te példád, Mayer professzor, ez a Te örökséged, amelyet őrzünk és gyü- mölcsöztetni fogunk. Sit tibi terra levis! Legyen számodra könnyű a pihenésedre rendelt föld! A becsületes, a példásan végzett munka emlékezete túléli a fizikai elmúlást! SAS ANDOR Mayer Imre
