Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - HAGYOMÁNYAINK - Sas Andor: Versírásért pokoljárás — Vági Miklós emlékezete
A Kassán megjelenő Felvidéki Üjság 1940. április 19-én ugyanezt a hírt közli azzal a kiegészítéssel, hogy az ítéletet a hírhedt Töre- ky-tanács mondta ki, az elitéit Vági Miklós már be is vonult a kassai ügyészség fogházába, és megkezdte büntetésének kitöltését. Két hónappal szabadulása előtt, 1940. decemberének elején a fogházból Vági leveleket írt szüleinek és testvéreinek, a levelek ötletessége, közvetlensége határozottan érdeklődést tud kelteni írójuk iránt. A tíz hónap letelt, s 1941. februárjában Vági már visszakerült Kassára. Egy barátjához intézett levelezőlapjának szövegéből megtudjuk, hogy verskötet kiadását tervezi, a költeményeit előzetes ellenőrzésre készül fölvinni az ügyészségre. A költemények közül kettőnek közlését engedélyezte az ügyészség“. A néma munkások“ című, füzetnek nem is nevezhető nyolcoldalas nyomtatványban. A többi vers miatt eljárást indítottak ellene, 1941. június 5-én letartóztatják, s a kassai törvényszék ötös tanácsa július 12-én Az elnyomókhoz, Üj szekerek zaja, Egy munkáslányhoz, Ezt értitek és Az új generáció üzen című versekért egyévi fogházra ítélte, amelyet azután a Kúria 1941. október 9-én háromévi fogházra emelt fel, s ehhez a főbüntetéshez mellékbüntetésül kiszab háromévi hivatal- vesztést és kitiltást illetőségi helyéről, Kassáról, nehogy jelenlétével és agitációjával az ottani nagyszámú népre izgató hatást gyakoroljon. Amikor ezzel a Felvidéki Üjság Kassán Budapestről 1941. október 15-ről keltezett tudósításban beszámol, figyelemreméltónak tartja Vági Miklós minden időkre szóló kitiltását szülővárosából és illetőségi helyéről. A hároméves büntetés kitöltésére Vági az ungvári „királyi büntetőintézetbe“ kerül. Egy cellatársa vállalkozik arra, hogy tollbamondás után írja verseit és prózai fogalmazványait. A versek most már fölszabadulást mutatnak Ady költészetének túlságosan erős hatása alól. Olyanok, mint rögös talajon is frissen előtörő fűszálak. Vági prózája azonban valósággal színekben és dekoratív részletekben gazdag szőnyeghez hasonlít. A fogság okozta szenvedésekről helyenként úgy ír ez a kommunista meggyőződéséhez hű maradó és gazdag lelkivilágú fiatalember, hogy Luxemburg Róza és Fučík börtönben keletkezett írásaira lehet gondolni. Hogy a 18—19 éves Vági Miklósra miképpen hatott Ady, hogyan követi jelképek alkalmazásában (Adynál: Fekete zongora, Váginál: Fekete denevér, Adynál: Harc a Nagyúrral vagy Harc az ős Kajánnal, Váginál, Harc a tébollyal, Adynál: Vörös szekér a tengeren, Váginál: Vérvörös bárka), a strófaszerkezet fölépítésében a versszakokat megkezdő vagy befejező refrén alkalmazásában, hogyan vetődik tudatában a Magyar Jakobinus dalának nagyszerű formulája a proletariátus cselekvésében nélkülözhetetlen „mersz“-ről, mindez együtt jár az elragadtatásra hajlamos fiatalember túlságos fogékonyságával, a benyomásoknak magát teljesen átengedő magatartással. Képzeljük el, hogy valaki cigarettázik, a füstöt mellére szívja, s közben átengedi magát bizonyos kábulatnak, és ennek hatása alatt marad. így szívta Vági magába lelke mélyéig Ady ritmusát, víziós jelképeinek értelmét és az általuk nyújtott megindultságban tudta csak magát kifejezni. Valami Ady-mámor hatása alatt használja a nagy költő-példa kifejezésmódját, szinte vérévé válnak az Ady gesztusok. Van ebben kiforratlanság, de van benne törekvés kifejező formák megtalálására. Vági Miklós irodalmi igyekezetei beletartoznak az Ady művészetéből, személyes és társadalmi magatartásából sugárzó varázsnak abba a vonalába, amely a magyar kommün idejétől a fasizálódó ellenforradalom sötétségében évtizedeken át és olyan magányosan megszólaló dolgozókig terjed, mint amilyen Vági volt, és akik a fasizmus ellen forduló proletárköltők csoportját alkotják. Ne feledjük.el, hogy amikor Vági Miklóssal foglalkozunk, olyan író kerül szóba, akinek a nevét az irodalmi jelenségeket számontartó szaktudomány nem említette, akinek a versei, amíg élt, nem kaptak másféle kritikát, mint bírósági ítéleteket, akit nem ünnepeltek, hanem elfogva tartottak, aki verseit 19 éves korában saját kiadásában és költségén jelentette meg, akit a fasiszta csőcselék megdobált, a rendőrség ütlegelt, s végül a börtönből kivitték az általa gyűlölt fasizmus támadófrontjára, ahol valószínűleg az történt vele, amit sorsáról apja föltételez: munkaszolgálatosként elpusztították, megölték. Ha Váglnak azokat az írásait olvassuk, amelyek 1942. októberéig az Ungvári Királyi Országos Büntetőintézetben keletkeztek, akkor meg lehet állapítani, hogy mutatkozik nála fejlődés kommunista eszmeiségének szilárdságában egészen a heroizmusig s az antifasiszta szabadságharcos megrendítő tapasztalatainak Ady-hatásoktól fölszabaduló kifejezésében. Az'ungvári börtönben 1942. július 27-én írta a következő megható rapszódiát „Érted szenvedek igazság“ címmel. Valahol távol, valahol távol Zajtól és lármától. Elszakítva Apámtól, Anyámtól. Egy egész világtól, Élek egy bezárt koporsóban. Tudjátok, mi ez? Megfosztva lenni a legdrágább kincstől, A szabadságtól! Tudjátok mi ez? S élve rothadni hosszú évek során A siralomház nedves falai között. Melyek már az utolsó pírt is Kjszítták a valamikor üde és pozsgás arcomból.
