Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - Dénes György: Versek
Telve vagy főiddel, nappal Dénes György versei Tűnődés Kérdem az életem: mily vágyakat küld még? Lesz-e még nyaramnak langyos málna-ize? Jut-e még szívemnek egy csipetnyi mámor? Rám borul-e még az ősznek csipke-dísze? Gyönyörű az élet, forróbb, mint a láng-nap, benne sír a sorsom, benne derül vágyam; azért szült az anyám, hogy küzdjek, szeressek s örömre éhesen járjak a világban. Fűre hevert a nyári nap Fűre hevert a nyári nap, felgyújtotta a földet, a bóbiskoló fák alatt virágok tündökölnek. Mintha egy régi szép mese derűje hívogatna, úgy villan felém kedvesen a galagonya bokra. A forró földet faggatom: mért csal meg ennyi széppel? Mért zengi tele szívemet törékeny kék zenével? Benned nem a halál kopácsol, benned az élet bölcsőt ácsol, arcodra csipkét vet a hajnal, még a jajszó is megvigasztal. Telve vagy földdel, éggel, nappal, ujjongsz a szálló madarakkal, réti virágok verik vállad, benned csillagok muzsikálnak. Emlékezés egy éhség tüntetésre Éhes tömeg, komor tömeg vonul az országutakon, a falvak megfáradt szívét feszegeti a fájdalom. Itt is, ott is puskacsövek leskelődnek az éjen át, puskacsövekbe fojtanák az árva gyermek jajszavát. De a kenyér, a bús kenyér erősebb, mint a hatalom, a kiontott vér átzuhog az önkényverte gátakon. Vörös vérből vörös virág kihajt a nyári napban, vörös már az egész mező s virágzik szakadatlan. 1961 Oly jó a föld Paraszt-mezőkön járok újra váltamra ült a Nap, szivemben égszínkék a béke, még sírnom is szabad. Oly jó a föld, szarkaláb hajlik szelíden útamra, oly jó a föld, álomba ringat a szellők fuvalma.
