Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - HÍD - Zuzana Adamová: Magyar hazafias ének Csehországban
František Káván dallamára feldolgozva jelenik meg. A szöveg kis változtatással most is ugyanaz marad, amely nemcsak további konkretizálás, hanem az eszmei mondanivaló pontosabb vonatkozásának eredménye: a verssor „Čech byl ze všech za osvetu..most így hangzik: „Hus byl u nás za osvetu..stb. Tán felesleges kihangsúlyoznunk, hogy a közismert „Hej Slované“ dallama is elősegítette a magyar Szózat cseh variánsának meghonosodását. (A szózatot Magyarországon Egressy Béni zené- sítette meg 1843-ban. Dallama azonban — úgy látszik — nem jutott el Csehországba. E fordítástól és a parafrázisoktól teljesen függetlenül 1860-ban — éppen száz évvel ezelőtt keletkezett egy másik Szózatfordítás is, melynek szerzője Ján Neruda. Megjelent a Posel z Prahy című folyóiratban (1860, IV. évf. 1. szám, 198—199 oldal), mint a gróf Széchenyi Istvánról mondott nekrológ5 befejező része. És először most hangzottak fel teljes erejükben és szépségükben Vörösmarty szavai: a kongeniális költő nem változtatta meg a költeményt, nem alkalmazta a travesztiát és parafrázist s így sikerült hűebben és pontosabban tolmácsolnia a Szózat eszmei mondanivalóját és ritmusát. Své valsti, Uhre, veren buď až do nejdalších dob, vždyť vlast, až klesneš, jediná poskytne tobé hrob. Na širé zemi nikde vie nenájdeš vlasti té; — zde musíš stát, zde bojovat, ba zde až k smrti své. A Szózat cseh fordításának története ma már csupán puszta filológiai érdekesség lenne, s nem nyúlna át még a mi évszázadunkba is. 5. Ezzel kapcsolatban lásd: M. Laiske: Nerudovy preklady maďarských básníkű. Česká literatúra, 1955, 1 szám, 85 —87i oldal. A Slovanský pŕehled XLVI. évf. 6. sz. 1960-as év novemberi számának 366 — 369. oldalán megjelent cikk. Fordította: Csizmadia Dezső. Itt most már nem a további fordításról van szó, hanem arról, hogyan használta fel a magyar soviniszta kultúrpolitika az első világháború után a Szózat cseh fordítását a Csehszlovákia ellen irányuló uszító hadjárata céljaira. Csekey István a Szózat és a Nagyvilág című publikációjában (Budapest 1940) rámutat arra, hegy a költeményt húsz idegen nyelvre lefordították. Megemlíti a Hlahol-ban 1861-ben megjelent cseh parafrázisát is s ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a Magyar Múzsa című folyóiratban Az elorzott Szózat címen P-y aláírással 1920-ban megjelent cikkre. A kevésbé ismert Császár L. és Pekár Gy. irodalomtörténészek által szerkesztett ezen irodalmi és művészeti revu I. kötetének 515—517. lapján a Szózat Csehszlovákia és Magyarország nemzetei közötti gyűlölet szításának eszközévé lesz. Nem kell kommentár ahhoz, mennyire értelmetlen a soviniszta elvakultság ilyen megnyilvánulása. Erre maga a fordítás története a bizonyíték. S legyen bár a Szózat első fordítása s cseh környezetbe való átültetése ismeretlen hazafi műve az 1848-as forradalmi évben, vagy pedig éppen a haladó szellemű magyar költő nemes gesztusa cseh társai iránt — bármelyik eset gyönyörű dokumentuma annak, hogy a hazafias költemény igazi lényegét megértették abban az idegen környezetben is, amelyet ugyanolyan törekvések vezéreltek a nemzeti függetlenség kivívására. Ennek a ténynek megállapítása számunkra sokkal nagyobb érték, mint az elveszett fordítás „felfedezése“, s bebizonyítása annak, hogy az valóban Sárosy műve, akinek internálásától és a fordítás keletkezésétől 1960-ban már a 100-ik év telt el. A kézírásos fordítást, amelyet az irodalom- történeti kutatás mai álláspontja szerint a Szózat első cseh nyelvű fordításának tartunk, nem lehet teljes bizonyossággal és pontossággal identifikálni. Semmivel sem tűnik azonban valószínűtlenebbnek, mint az , a nézet, mely szerint a fordítás 1848-ban keletkezett. Fordította: Csizmadia Dezső PÁLYÁZAT A Szlovákiai Politikai Könyvkiadó magyar szerkesztősége pályázatot hirdet politikailag fejlett és politikai munkában jártas kiadóvállalati szerkesztő állására. Előnyben részesülnek a főiskolai végzettséggel és szerkesztői gyakorlattal bíró pályázók, azonban a főiskolai végzettség nem feltétel. A kérvényeket kérjük beküldeni kiadóvállalatunk címére: Slovenské vydavateľstvo politickej literatúry, ul. Československej Armády 29, Bratislava.
