Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - LÁTÓHATÁR - Ernest Hemingway
1898 Július 2-án vasárnap megrendítő sorokat repítettek világgá a hírügynökségek szikratávírói: meghalt Ernest Hemingway Nobel-díjas író. A jelentések szerint véletlen szerencsétlenség o- kozta halálát: fegyvertisztogatás közben óvatlanul elcsattant a pisztolya. Hemingway a mai nyugati irodalom talán legjelentősebb alakja volt, aki sorsát az emberi haladás ügyével kötötte össze. Halála az egyetemes emberi kultúra nagy vesztesége. Ernest Hemingway Hemingwayt a háború tette íróvá. 1898-ban született az Illinois állambeli Oak Parkban. Apja orvos volt; városi kisemberek, farmerek, csavargók, indiánok orvosa, sebész, belgyógyász egy személyben. Kőrútjain gyakorta a kisfiú kísérte: orvosi táskával kezében tipegett ilyenkor apja mögött, műtét közben ő tartotta a tűket, tálakat — „segített". Először ekkor találkozott a harccal és halállal. A család orvosnak szánta — de Hemingway korán abbahagyja iskolai tanulmányait, kötetlen életformát keres, utazgat, kóborol, verseket ír, futballozik, bokszol, egy időre a K on s a s City Star riportere lesz. Aztán kitör az első világháború — az Egyesült Államok hadbaléptekor Hemingway az olasz frontra utazik s egy vöröskeresztes kocsi vezetőjeként vállal önkéntes szolgálatot. A Piave menti összecsapások során Fossáltánál súlyosan megsebesül ■— térdében platinalemezzel jár azóta is. És a sérüléssel kezdődik tulajdonképpeni élete: írói létformája. Azóta bekóborolta a világot. Mindenhová elment, mindent szemügyre vett — figyelt, tapasztalt. Az első világháború után egy olasz lap riportereként a Közel-Kelet akkori forrongásairól tudósított, s megfordult Görögországban is. Aztán a spanyol polgárháború következett: a köztársasági Madrid és parasztpartizánok búvóhelye egyaránt. 19411961 látóhatár
