Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - Ľubomír Smrčok: Hazafelé
süvölvény gyermeket találtak otthon. A gyermekeknek már kinyílt a szemük, s eléggé okosak voltak ahhoz, hogy feleslegesen ne fecsegjenek. Bizonnyal tapasztalatokra tettek szert, hiszen ugyanezen az úton járt annak idején a kárpátukrajnai kommunisták híres vezére, Olexa Borka- nyuk, akit elárult valaki, a csendőrök pedig saját testvére házában elfogták, majd agyonlőtték. Itt ennél az egyszerű parasztembernél húzódott meg Barcov, három napig maradt az ukrán nép e hű fiának házában, mert a megbeszélés és úti terv szerint csak december 19-re várta az összekötő futárt, akivel Ungvárott kellett találkoznia. De itt gyorsan múlt az idő. Jóleső beszélgetéssel töltötték el az órákat, megvitatták a magyarországi viszonyokat és a nemzetközi helyzetet. A szegény paraszt- ember jövőbe vetett hite megerősödött s bizakodó szívvel várta az ukrán nép fel- szabadulását. Harmadnap, december 19-én, a gazda kikísérte a vasúti állomásra, megszorították egymás kérges kezét, szemük őrömtől sugárzott — az eddig megtett út sikere töltötte el őket akkora örömmel. Kevés, de meghitt szóval búcsút vettek, talán szavak nélkül is megértették volna egymást. A vonat kerekei zakatoltak, s ő ott ült a kupéban különféle emberek között, feltűnés nélkül elvegyült közöttük s úgy viselkedett, mint egy vásáros paraszt, aki jó áron adta el marháját. Olykor-olykor ő is beszédbe elegyedett valakivel, de többnyire mégis magába mélyed ve üldögélt s a feladatára vonatkozó utasításokat latolgatta magában... Ungvárott a Munkácsy utca és a park sarkán kellett találkoznia az összekötő futárral, aki ismertető jelként egy kék papírba csomagolt könyvet tart majd a kezében. Ukránul kell köszöntenie és meg kell kérdeznie tőle, hol a keleti vásártér. A futárnak egy német jelmondattal kell válaszolnia: „A nyugati vásártér erre van, jöjjön velem“. Ezek után a futárra kellett volna bíznia magát. Minden akadály nélkül eljutott Ung- várra. Tizenkét órakor a megbeszélt helyen várakozott, de a futárnak színét se látta. Azt gondolta magában, talán oka van a késésre s vagy egy óra hosszat fel alá sétált. Aztán már nem remélte, hogy előkerül. Most mi tévő legyen? A pótterminus december 21-re szólt, tehát két nappal későbbre. Hová legyen addig ebben az ismeretlen városban? Hol háljon meg, ha nincs más irata, csak egy hamisított szlovák állampolgársági igazolványa és egy idegen névre szóló illetőségi okmánya? A szállodákat mindenütt ellenőrzik. Az utcán is feltűnővé válhat, ha sokáig egy helyben ácsorog. Csak úgy vaktában nekivágott az utcáknak és tépelődött magában, mitévő legyen? Ahogy így ballag, észreveszi, hogy ismerős helyeken jár. Ebben az utcában már megfordult egyszer ... Egyre keresgélt emlékezetében ... Igen. A gazdasági válság idején... A párt ide küldte őt egy ízben valami megbízatással. Ebben az utcában valamelyik házban egy megbízható elvtársnál töltötte az éjszakát. Ugyan mi volt a neve? Sehogy sem tudott visszaemlékezni rá. Hiszen annyi nevet és annyi arcot ismert akkoriban, szinte lehetetlen mindegyiket megjegyezni. De az utcát ismeri... Végighaladt rajta. A ház talán eszébe juttatja a nevet is. Igen, ez az — alacsony, földszintes épület... Kopogtatott az ajtón. Egy asszony fogadta őt, körötte hat gyermek. Körültekintett a kopottas berendezésen s látta, hogy a család nyomorban sínylődik. Mikor az asszony kutatva végigmérte, szemében az emlékezés fénye villant, s arca szinte eltorzult a félelemtől. „A férjével szeretnék beszélni.“ „Nincs otthon ... dolgozik ...“ s az asz- szony hangja remegett a félelemtől. „Megvárom.“ „Nem ... nem lehet... Nemrég jött meg a koncentrációs táborból. Könyörgöm, ne menjen utána, figyelik őt.. „Elhiszem ... Ám annak ellenére este el kell jönnöm.“ Mikor kikisérte, fehér volt mint a fal és Barcov szívből sajnálta. Mikor este nyolc óra után ismét ellátogatott az alacsony kis házikóba és otthon találta a férfit is, megismerte őt. Jóravaló elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja volt. Most nagy bizonytalanság gyötörte. „Nézze csak, én rendőri felügyelet alatt állok és folyvást figyelnek. Az illegális Központi Bizottsággal nincs összeköttetésem. Igazán semmiben sem lehetek segítségére.“ „Legalább tanácsot adjon, hová forduljak, hol háljak az éjszaka?“ „Nem tudom ... próbálja meg valamelyik vendéglőben vagy magánlakásban...“ mondta tanácstalanul. Látta, hogy a férfi fölismerte te őt, tudja kivel van dolga s valóban nincs /
