Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - Ľubomír Smrčok: Hazafelé
Plekner István felvétele w hazafelé ■ • Ľubomír Smrčok A gyár ablakaiba besütött a nap, a végtelen tengernek tűnő égbolton nagy fehér felhők úsztak tova, partjai között egyre zúgott a Volga, a sosem nyugvó sztálingrádi szél ott szálldosott a város felett s valamerre a sztyeppe felé vette útját-. Ez volt 1940 viharos nyara, bár itt látszólag békesség és nyugalom honolt. A Barcovként nyilvántartott lakatossal néhány csehszlovákiai politikai emigráns dolgozott az üzemben, a szocializmus építőinek tapasztalatai alapján szorgalmasan tanultak. Megismerkedtek a Komszomol tagjainak lelkesedésével, a párt és a szak- szervezetek munkájával s egyre jobban megszerették a traktorgyárat, amelyhez a szovjet nép dicsőséges hagyományai fűződtek. Ám egy pillanatra sem feledkeztek meg közös hazájukról és a csehszlovák burzsoázia árulása révén üldöztetésnek, kínzásnak és halálos veszedelmeknek kitett elvtársaikról. Rendületlenül bíztak abban, hogy eljön az idő, amikor a Hradcsin ormáról a szovjet nép segítségével letépik a horogkereszttel díszített rongyot s a szovjet lobogóval együtt diadalmasan kitűzik újra a csehszlovák zászlót. A szovjetunióbeli ideiglenes tartózkodásukat és munkájukat nem tartották valami nyugalmas, „jobb időkre“ való várakozásnak, nemcsak saját életüket mentették. Tudták, hogy alkalmas időben újra harcba szólítják őket Csehszlovákia népének felszabadításáért, s türelmetlenül várták a pillanatot. A munka befejezése után közös szállásukon újra és újra övéikre gondoltak, hazájukra, szülőföldjükre és a megszállt Csehszlovákiában maradt elvtársakra. A
