Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - Ľubomír Smrčok: Hazafelé
visszaemlékezés gyakran elszomorította őket és borongós hangulatokkal töltötte el lelkűket. 1940 tavaszán Moszkvába hír érkezett, hogy a CSKP illegális Központi Bizottságával megszakadt az összeköttetés. Gottwald elvtárs véleménye szerint a rádióleadó provokatív jellegű híreket sugárzott, tehát minden valószínűség szerint a fasiszták kezére jutott. Ugyanakkor a Központi Bizottság néhány tagját is elfogták ... Elképzelni is rossz volt, hogy mi történik velük ... Ismerték a burzsoá köztársaságok börtöneit, ismerték a fasisztákat... Barcov műszak után sokáig rótta a város utcáit; végül elhatározta magát és lakására sietett. Levelet írt Moszkvába Široký elvtársnak: „Tudomásomra jutott, hogy Prága és Moszkva között megszakadt az összeköttetés. Értem, hogy politikai szempontból milyen fontos lenne az összeköttetést helyreállítani. Tudom, hogy Csehszlovákiában járatlan embernek ez szinte lehetetlen feladatot jelent, mert nem jut el a párt Központi Bizottságához ... Szolgálataimat felajánlom a pártnak .. A napok múlnak és nem jön válasz. Ugyan mi történik Moszkvában? Hátha közben már valaki másra bízták ezt a feladatot! Nem, ez nem lehetséges. Hiszen ő kitűnően ismeri Szlovákiát és az elvtársakat. Hosszú éveken át tartó munkája révén megismerkedett az alapszervezetek többségével, ismert minden hűséges arcot... Nem választhattak mást... Csakhogy miért hallgatnak? Csigalassúsággal múlt az idő. A gépek egyre zúgtak, vágták az acélt és formát adtak a bádoglemezeknek. Egy nap váratlanul megállt mögötte az üzemi szervezet titkára. Kíváncsi arcát fürkészve végigmérte és elmosolyodott. „Távirat érkezett számára. Azonnal Moszkvába kell utaznia.“ Hát mégis___ Hevesebben vert a szíve ___Mégsem feledkeztek meg róla! „ Poggyászt, holmit is vigyek magammal ?“ A titkár bólintott... „Da ,.. Aki ilyen sürgönyt kap, nem tér vissza többé az üzembe.“ X Moszkvában újabb híreket kapott. A fasisztáknak sikerült elfogni nemcsak a Központi Bizottságot, de a pótbizottságot is, mely tekintettel az egyre növekedő veszedelemre tartalékban várakozott. A párt agyát és szívét súlyos sérülés érte, s a csapás meglepetésként zúdult rá. A „Peč- kárňát“ bizonnyal tízesével töltötték meg a sebesültek, folyosóin a gesztaposok ordítása hangzik, felveri őket a megkínzottak kiáltozása és a foglyok jajgatása ... Otthon elszabadult a pokol... Az összeköttetést minél előbb meg kell teremteni. Csakhogy előbb át kellett esnie a kiképzésen, mely előkészítette őt a hazatérésre, feladatának sikeres teljesítésére. Titkos írást tanult, rádió- és távírókódexeket, okmányok elkészítéséhez szükséges kémiai ismereteket kellett elsajátítania s legfőképpen azt, miként viselkedjék. Maga Dimitrov elvtárs, a Kommunista Internacionálé titkára adott neki tanulságos utasításokat: „Az illegális pártmunkásnak az ellenséggel való érintkezés közben sosem szabad az izgalom és türelmetlenség jeleit nyilvánítani, találjon annyi lelki erőt, hogy belső feszültségét elnyomja. Őrizze meg nyugalmát és kerüljön minden feltűnést. Hősnek lenni sosem jelentette azt, hogy kockára tesszük életünket és fölösleges veszedelemnek tesszük ki magunkat. Ilyen értelemben hős lenne minden falusi bics- kás. A mi felfogásunkban az a hős, aki a párttól rábízott feladatokat alaposan megfontolva megvalósítja. Öntudatosnak lenni lényegében azt jelenti, hogy forrón szeretjük hazánkat, nemzetünket, népünket, pártunkat, így aztán nem lesz túl nehéz életünket is feláldozni, ha ez egyszer elkerülehetetlennek mutatkozik. Az illegális pártmunkás sosem becsülje le az ellenséget, ne higyje róla, hogy gyenge és tapasztalatlan. Gondoljon arra, hogy a rendőrség és a fizetett apparátus sokéves tapasztalatával rendelkezik, hogy nemcsak az egyes embert, de az egész mozgalmat akarja eltiporni. Az illegális pártmunkás ne mutasson meglepetést se megütközést még akkor sem, ha legjobb barátját cipelik a börtönbe vagy a bitó alá. Mi illegális mozgalmat építünk. Az OK(b)P tapasztalatai és saját tapasztalataink alapján építjük. Ez is elméletünk egy része. De számolunk azzal, hogy az így kiépített mozgalmat is megsebezheti az ellenség. Azért tartalékot is kell szervezni, mely a harcban elesettek helyét foglalja el.“ Nem akarta félbeszakítani Dimitrov elvtárs szavait, de gondolatban már azoknál volt, akiket talán sosem lát többé, az elvtársaknál, akikkel minden nap együtt munkálkodott s mint önmagát — úgy ismerte őket, s lehet, hogy ebben a pillanatban
