Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - Duba Gyula: Tükrök
Jaj csak a kontya ki ne oldódjon. Milyen a szemöldöke? Valóban ferde, vagy csak ő látta olyannak amikor festette? Hol a papucsa, az előbb még itt volt mellette az ülésen!? A ruhája... az estélyi ruhája össze ne gyűrődjön! Alig győzöm bátorítani, vigasztalni és biztosítani, hogy minden jól sikerül. Végre helyben vagyunk. Zsuzsa eltűnik mellőlem egy oldalberemben, akik jelmezben vannak ott gyülekeznek. Egyedül maradtam; fekete álarc az arcomon. Csatangolok az ismeretlen környezetben, mint egy haramia. Üntat a séta. Asztalt foglalok és bort kérek. Harsány rivalgás, taps és kacaj csattan fel; bevonultak a jelmezesek. Sokan vannak, nők és férfiak, különféle jelmezekben. A kecses bronzbarna kontyú gésát szép szál tengerész vezeti karonfogva. Megszólal a zene. Felhördül a szakszafon, bumm... bumm... mondja a nagydob. A gésa ott táncol már a parketten a tengerésszel. Száll... száll a kimonója szárnya utána. Önfeledten táncol a kis gésa, mint aki belezuhant a repülés bűvöletébe és, megadva magát a nagyobb erőknek, nem is akar szabadulni belőle. Hogy tud így táncolni mással, ha engem szeret? Fáj a szívem mert látom, a kis gésa nélkülem is jól mulat a parketten. Már a harmadik táncos karja öleli át derekát és egyre újabbak jönnek. Egyszerre odafut hozzám és leül egy pillanatra. Bort iszik. — Jól mulatsz szivem? — Ragyogóan. Zolikám ... éjfél után ha átöltözünk idejövök hozzád és csak veled táncolok. Ugye nem haragszol, ha most másokkal megyek? Ezt is kell... tudod annyi a jó ismerős! — Természetesen Zsuzsa, csak eredj... Reménykedem. Talán ... talán azt mondja erre, hogy nem megy, és ott marad velem mulatni... és engem szórakoztat, engem, az urát... a szerelmesét. Nem. Máris kezét nyújtja a tengerésznek, aki meghajolt előtte és táncra kérte. — Zsuzsa — kiáltom utána — Zsuzsa, gyere vissza! Hangomat elnyeli a dobpergés és a mulatozás vidám zaja. A balkonra megyek. Onan nézem hogyan mulat, hogyan hódít és bűvöl, hogyan babonázza meg a férfiakat és engem is a kis gésa. A feleségem. De igazán, van jogom lefoglalni őt magamnak? És le tudom egyáltalán foglalni magamnak? Nem vagyok kissé elbizakodott, ha azt gondolom, hogy igen? Ma a szeme is furcsa, aggasztó, nem olyan mint máskor. Egymást váltják benne a képek, alakok, a színek és az árnyalatok. Én csak mint ködös vízió vibrálok valahol a mélyükön, elmosódottan és megfakulva. Zsuzsikám, szép kis gésám, mit csinálsz? Kacag, ragyog és — nem felel. Lekérem őt. Hozzámsimul, s úgy mondja: — Zoli, vén mackó, miért vagy olyan - mogorva? Miért nem kértél már régen fel? Ügy akartam táncolni veled! Valóban nem tud megérteni? Nem bírja felfogni, hogy ha nem is szólók, de fáj itt belül, nagyon fáj ... ? — Zsuzsa — akarom mondani — hogy lehet az, hogy nem érted, ha szeretsz? — de a tengerész elkéri tőlem. — Gyere kis gésa — hívja őt — te vagy a legszebb az összes nők között! A gésa felkacag és tovaröppen. Elmúlt a pillanat, amely megnyugvást hozhatott volna, elmúlt terméketlenül. Éjfél után átöltözött és hozzám ült. — Mulassunk Zolikám — mostantól fogva senki nem érdekel, csak a tiéd vagyok! És hozzám búj, és belém kapaszkodik és megcsókol mindenki szemeláttára. Mégis olyan idegennek érzem, olyan távolinak. Nem bírom a kis gésát elfelejteni. Jó, hogy a bor segít a rossz hangulatokon. — Igyunk Zsuzsa! Öh, a mámor kellemes de rosszindulatú asztaltárs. — Zsuzsa, ne ... neked kaland ... kalandok kellenek, ugye... ugye Zsuzsa? Mintha elvágtam volna a jókedvét, azonnal megváltozott. Aggódva átölelt és kért, hogy menjünk haza. — Sokat ittál édes... nem érzed jól magad ? Nem lett volna szabad, hogy egyedül hagyjalak! Azonnal taxit hívott. Ittam. Hm. Hát igen Zsuzsa, ittam. így telnek múlnak a napok, a hetek Zsuzsával. Boldogság és titkolt kétségek között. Jaj annak aki nem tud hinni a társának! Közben az autó is megjelenik egyszer a házunk előtt. Használt, de jókarban levő sportkocsi. Üjabb gondok, tárgyalások; hol legyen a garázs? Zsuzsa boldog. Ha a szemébe nézek a világ legszebb férfiának látom magam. És ma, ezen a gyönyörű júniusi vasárnapon Szencre megyünk. A feleségemet
