Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - Duba Gyula: Tükrök

megbámulják majd a férfiak, sóvár tekintettel kísérik pompás alakját és közben olyanokat gondolnak, hogy ököllel szeretném összezúzni az arcukat. Engem fitymálva néznek majd, hogy szürkének, jelentéktelennek. érezzem magam.

Nem ... nem akarok erre gondolni. Zsuzsa szeret... én is szeretem és nagyon boldogok vagyunk... Talán ha gyereket szülne ... talán megnyugodnék.

Már a kocsiban ülök, ő még készülődik.

Zsuzsa ... Zsuzsa édes, gyere már ... berreg a motor, hatvan lóerő dolgozik a belsejében ... Gyere rohanni, hiszen úgy szeretsz rohanni... Az eső is elállt már ...

Hosszú egyenes szalag az út, isteni ez a vágta, és a Zsuzsa szeme ... gyönyörű ... szép vagyok benne, nagyon szép ... Zsuzsa ... Zsuzsa ... azt akarom, hogy örökkön örökké ilyen szép legyek a szemében .. . örökkön ... örökké ...

Itt megszakad az emlékezet fonala, áthatolhatatlan sűrű függöny ereszkedett a kis ablakra, amelyen visszafelé nézünk a múltba.

Derengeni kezd az öntudatom. Egyedül ülök a kocsiban és Zsuzsa nincs mellettem. Rohanok ... Letiport kalászokon át

rohanok hozzá. Ott fekszik a zöld sáncparton, az arca mellett vérvörös pipacs.

Zsuzsa a szemed ... a szemed édesem ... ott vagyok benne, és szép vagyok mint egy álom... Ott vagyok, és ott is maradok örökkön örökké, ahogy akartam.

Mert ezt a két szemet, amíg élek látni fogom ...

Na igen, a tükör.

Őszinte voltam, egy halott szeme függött rajtam és kényszerített, hogy igazat mondjak. Egy nap múlt el azóta, hogy későn, de megtudtam, a feleségem •szeretett. Ma nyitott szemmel fekszik valahol, a halottas házban, hidegen, ellenségesen mindennel szemben ami él. Én is nyitott szemmel fekszem a hátamon és gondolkodom. Miért szeretett? És miért nem hittem hogy szeret?

Hiába kérdezem, nem felel, nem mondja meg. Vér folyt végig a szája szélén, attól nem beszélhet.

Nem, nem... a lényegről van szó. Mindez összefügg a tükrökkel.

Egy halott két nyitott szeme talán nem tükör ?

M. D. Rosúlková-Kubiková: Arckép