Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - LÁTÓHATÁR - Naszír Ahmed Zoberi: Krisan Csandar és az indiai irodalom
Vereség című első regényét lefordították minden indiai nyelvre, s eredetiben már tíz kiadásban jelent meg — az első csak 1943-ban került az olvasók kezébe. A regény megjelent angol és orosz fordításban is. Az angol gyarmati uralommal kezdetét vette az ősi indiai szokások, vallási hagyományok és intézmények romlása. A földművelés és mezőgazdaság elöregedett. Az országban az ipar döntő tényezővé vált. Az egyre erősödő iparosítás következtében a lakosság a városokba özönlik. Néhányan ugyan meggazdagodtak, de az elöregedett mezőgazdaság válsága általános nyomorba torkollt. Az európai tudomány megingatta az indiai vallási hagyományok alapját. Ügy látszott, minden erő egyesült, hogy kiváltsa a létbizonytalanság és a békétlenség állapotát és érzéseit. A fiatalabb nemzedék körében néhány évtizeden át a perszpektívavesztés és a vezetőszerep elvesztésének tudata uralkodik el. A műveltség növekedésével egyenes arányban nő az állástalan munkanélküli tanult emberek száma. A városban és falun egyaránt nehéz volt az élet, s a középosztály legalacsonyabb rétegei, melyek az indiai társadalom gerincét alkották, egyre elkeseredettebbé váltak, úgy érezték, megcsalták, rászedték őket. A régi rend válsága már a második világháború előtt nyilvánvalóvá vált. A válságot a háború még elmélyítette és kibontakozását meggyorsította. Mikor Japán is belépett a háborúba a nemzetközi konfliktus már India küszöbén dúlt. Bengá- liában 1943-ban tragikus éhínség pusztított, mely az emberi szellem sosem tapasztalt süllyedéséről tanúskodott. Negyvenhatban nagy politikai és vallási konfliktusok rázták meg Indiát, s egész sor politikai gyilkosságra került sor. A kétségbeesés, s az emberi élet értelmetlenségének tudata elérte mélypontját. A függetlenség kivívása 1947-ben új célt és új utat mutathatott volna, ha ugyanakkor nem osztják háromfelé az országot: mégpedig Indiára, Bengáliára és Pandzsábra. A szétszórt és elválasztott emberek mindmáig nem érzik a szabadság teljes fényét — hevét. Még sok keserű emlék maradt a múltból és sok csökevény gátolja az alkotó erők teljes kibontakozását. Annak ellenére észlelhető már az új élet az irodalom lüktetése, mely tükrözi a múlt kiábrándultságát, a létbizonytalanságot és félelmet, de egy jobb jövő hitét is. A modern India tele van ellentmondással. A forradalom erői, s a vallási konzervativizmus szinte egyformán erősek. A jelenkori indiai irodalom, főleg a próza híven és megfelelő formában tükrözi ezt a valóságot. NASZÍR AHMED ZOBERI (Az alábbi írást Krisan Csandar Az utolsó autóbusz című, a közelmúltban megjelent kötetéből vettük.)
