Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - Andrej Plávka: Versek
s ha kikéi: hadd fújja a rejtelmes nótát, kuvikkal jósoljon halált s világvégét, kísértsen az éjben, görnyedezzék hétrét s ördög parancsára embereket ölve fojtsa el lángjukat, csíráik örökre. Mégsem vagy utolsó álmok fényes falva, ki az emberi ész ködével kelsz harcra, új Prométheuszként az élet tüzéért nem egy testvérednek ontották a vérét isten bilincsében sötétségre vetve, — mégis szabad maradt az emberi elme. A világosságért te is véred adtad, sötétségből néped végre kiragadtad. Megváltottad néped, kit a sötét álom s tömjénfüst hódított s megkínzott a járom, alázattal hajtott félelmében térdet, hóhér kacagásnak s öndicséretének. Odahagyta népem a bűzös bozótot, szeme napos völgye hajnalára vágyott, vad táltosként szállott szabad gondolatja, van-e ki elé áll s aki visszatartja, míg a rothadt tyúkól homályából végre bevágtat az örök világmindenségbe? Végre ellobant hát az utolsó mécses, kioltotta a múlt kanócát a fényes csóva az utolsó faluban is. Lángja halált hoz a füstre, bűzre, babonára, hogy az ész csillagja ragyogjon a földön, szemünk a csillagok fényével örüljön, legyen a ház boldog, hol gügyög a gyermek, s fényes házban hála legyen az embernek. Farkas Jenő fordítása Végre ellobbant hát az utolsó mécses kioltotta a múlt kanócát a fényes csóva az utolsó faluban is. Lángja halált hoz a füstre, bűzre s babonára. Halljátok meg e hírt széles e világon, rádió hullámján az éterbe szálljon, régen ül már rajtunk a fekete kotló, bűzös melegével szemünk fényét oltó. A falu, hol befejeződött köztársaságuknak, mint a világ ötödik államának villamosítása, a partizán falu, Zlatá Baňa volt, Kelet- Szlovákiában. (Sajtóhír) vers
