Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: A novella kérdőjelei
FIGYEL Ő Fábry Zoltán: A novella kérdőjelei A műfaj igénye Harmadvirágzásunk legfejletlenebb, érésben legelmaradottabb gyümölcse: novella-irodalmunk. Színe, íze, tartalma: szürke, fanyar, szétfolyó. Holott a novella a sűrítés művészete. A lényegre-redukáltság neheze. Az elbeszélés csak látszatra adódik könnyebben, mint a vers. A novella értéke és értelme tartalmán és formáján: lényegmondásán és lényegközvetítésén fordul meg. Eckermannak arra a megjegyzésére, hogy a fiatal írók mennyire nem tudnak jó prózát írni, Goethe így felelt: „A dolog nagyon egyszerű. Hogy az ember prózát írhasson, mondani is kell valamit; akinek azonban nincs mondanivalója, az verseket csinál és rímeket gyárt, ahol az egyik szó adja a másikat, és a végén ki is jön valami, ami tulajdonképpen semmi, de úgy néz ki, mintha valami lenne.“ Az Üj Szó-ban egyszer már nekifogtam novella-válságunk felvázolásához. Arról a fordított viszonylatról beszéltem, mely nálunk a regény és novella tegnapi és mai rangsorát jelzi. Az első republikában irodalmunk növésben legelmaradottabb műfaja a regény volt. A széppróza ugyanakkor a novellában szökött virágjába. Darkó István, Egri Viktor, N. Jaczkó Olga, Lányi Menyhért, Palotai Boris, Sándor Imre és Tamás Mihály novellákat írtak és nem elbeszéléseket. Egri Viktor leg- kiforrottabb írását egy novella jelzi (Kamba és az arany), és az sem lehet véletlen, hogy két munkásírónk, Dömötör Teréz és Sellyei József miért épp a novellába izmosodtak írókká, és hogy a „Lósorozás Gádoroson“ miért jelentheti még ma is a maximumot?! Irodalmunk mai harmadvijágzásában megfordult az arány: vannak regényeink, melyek megérdemlik ezt a nevet, de novella-irodalmunk egyhelyben topog, nem tör ki tehetetlenségi köréből: formában és tartalomban megrekedve, nem mozdul, minőségileg stagnál. A novella a legnehezebb műfaj. A hangsúly a műfajon van. A műfaji nehézségen. A műfaji primátuson. Ha a novella irodalmunk leggyengébb pontja, akkor e gyengeség, e betegség okát elsősorban műfajilag kell kivizsgálni és meghatározni. Novella-irodalmunkban a műfaji elégtelenség a legszembetűnőbb és így a betegség csak műfajilag gyógyítható. Az alább következő beszámolókban igyekeztem részletesen, pontosan analizálva feltárni a beteg részeket, gyenge pontokat, hogy így meg lehessen határozni a helyes gyógymódot, hogy elbeszélőink a jövőben haszonnal alkalmazhassák. A műfaji hiba, a formahiány a kritikában végső soron a „hogyan“ kalkulusából adódik. A műfaji törvények és igények változatlanok. Csoda, ha épp a legnehezebb műfajban — a novellában — elmaradtunk? És csoda, ha mindenek ellenére minden újabb kötetnél újra és újra felpislog bennünk a remény: hátha?! 1.
