Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Sas Andor: A Csehov-centennárium ünneplése Komáromban A „Ványa bácsi” bemutatásával

SZÍNHÁZI FIGYELŐ A Csehov-centennárium ünneplése Komáromban a „Ványa bácsi“ bemutatásával Pénteken, 1960. február 5-én délután alkonyattájban indulás Komáromba a Magyar Területi Színház aznap esti be­mutatójára. Kétórás utazás után a Csallóközön át, célhoz ér az autó s mivel a kocsiban — a külső hőmérséklet legkevesebb mínusz tíz fok — az utas meglehetősen átfázik, jólesik a színház igazgatójának komáro­mi dolgozószobájában felmelegedni. De az igazi felmelegedés utóbb követ­kezett, amikor a színház nézőterén ülünk és tanúi vagyunk Anton Pavlovics Cse­hov négyfelvonásos társadalmi drámája, a Ványa bácsi előadásának. A Magyar Területi Színház nem kis feladatra válalkozott, amikor Csehov szü­letésének századik évfordulója alkalmából a Ványa bácsit tűzte műsorára. A darabot először a moszkvai Művész Színház 1899-ben mutatta be a realista színjátszás nagy úttörőjének, Sztanisz- lavszkijnak rendezésében. Mint Csehov drámai alkotásaiban álta­lában, a Ványa bácsiban is a drámai forma puritánsága a társadalom- és a jellemábrázolás éles körvonalaival olvad össze. A szavak, párbeszédek egyszerűek, de látszólagos igénytelenségükben is mélyre és messzire világítók. A szereplők az expozíciót az első fel­vonásban úgy játszották meg, hogy a közönség feszülten figyelt, amint meg­ismerkedett az ábrázolt társadalmi kör­nyezettel s elsősorban Ványa bácsival, aki, mint az önfeláldozás valóságos már­tírja, feltárja sorsát. Egy vidéki birtokon játszik a történet. Ványa bácsi évtizedek óta kezeli a bir­tokot, mely elhúnyt nővére leányának, Szonyának a tulajdona. Az utóbbinak apja, Ványa ex-sógora, Szerebrjakov profesz- szor Moszkvában élt s Ványa oly kitűnően gazdálkodott, hogy a birtok hozadékából állandóan pénzt, tehát Valóságos járadé­kot juttatott a professzornak. A csendes napokat felváltotta egy lá­togatás. Megérkezett hosszabb tartózko­dásra a már idős és beteges professzor fiatal feleségével, Jelenával s ezzel a hosszú évek óta megszokott életrend, amelynek szinte rabja lett Ványa, va­lamint a birtokon tartózkodó Szonya s ennek nagyanyja. Mária Vaszilijevna (Vá­nya bácsi édesanyja) valósággal feldúla- tik, mert a professzor podagrában szen­ved, ápolásra és orvosi kezelésre van szüksége, másfelöl pedig ha dolgozni ké­pes, munkaidejét különc módon osztja be s ugyanezt teszi az étkezések rendjé­vel is. Ellentétek kirobbanására kerül a sor akkor, amikor a professzor azzal a terv­vel áll elő, hogy a birtokot, természe­tesen az ő gondtalan exisztenciájának biztosítására, adják el, tegyék pénzzé. Ványa bácsit kétségbeejti ez a javaslat, mert annyi éven át végzett lemondásos munka után az a veszedelem fenyegeti őt, unokahugát Szonyát, és öreg édes­anyját, hogy megélhetésük alapja kicsú­szik alóluk s önfeláldozása jutalmául hozzátartozóival együtt kenyér nélkül marad. Elvesztegetett élete feletti kese­rűségében fegyvert fog a professzorra, lövései nem találnak. A merénylet után a professzor nem akar tovább a birtokon maradni, elutazik, — amit fiatal felesége s sürget, mert nehéz problémái vannak, két szerelmes — maga Ványa bácsi és a professzor kezelésére elhívott Asztrov orvos — val­lomásainak kereszttűzébe került. Az elu­tazás előtt Ványa bácsi bocsánatot kért Szerebrjakovtól s vállalja a további ro­botolást a birtokon és az ex-sógor to­vábbi megélhetésének biztosítását. Bár a darab címével Csehov kihang­súlyozza, hogy ki az ábrázolás közép­pontja, a Szerebrjakovhoz való viszonyu­lásban Ványa bácsin kívül ott van még egy áldozat: az öreg professzor fiatal felesége, akinek élete derűt, örömet és elégedettséget nélkülöz. A birtoknak szentelt robotolásban Ványa bácsival ve­tekszik unokahuga Szonya, aki Asztrov orvoshoz vonzódik, azonban ezt éppúgy, mint Ványát, magához bilincseli Jelená- nak fiatalsága, szépsége és kívánatossága. Csehov darabjában az öreg Marina daj­kán és Ványa bácsi édesanyján kívül mindenki boldogtalan, kivéve még Sze­rebrjakov professzort, akiről rokonai azt hitték, hogy kiváló tehetségű tudós, ta­nulmányait, cikkeit olvasták és csodálták s végül Ványa felismeri, hogy ez az em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom