Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - HÍD - Botka Ferenc: Cseh proletárköltők fordításai a Kassai Munkás 1921— 1924-es évfolyamaiban
híd Botka Ferenc: Cse/j proletárköltők fordításai a Kassai Munkás 1921 1924-es évfolyamaiban Irodalomtörténeti közvéleményünk a cseh-magyar kulturális közeledés első jelentősebb kísérleteit a huszas évek végére — a harmincas évek elejére teszi. Ez az időpont, amikor — főleg intellektuális és irodalmi körökben — egyre erőteljesebben és termékenyebben kezd hatni az a törekvés, hogy a két egymásra utalt szomszéd nép kölcsönösen megismerje és megbecsülje egymást. Mindkét ország legjobbjai látják, hogy a mesterségesen szított gyűlölet, a sovinizmus útjai járhatatlanok s nem szolgálják egyik fél érdekeit sem. A közelgő fasizmus sötéten felkomorló árnyéka tovább erősíti ezt a közeledést, s helyenként felveti a közös összefogás és egymásrautaltság gondolatát. Ezek az évek azok, amikor a Sarló mozgalmon belül létrejönnek a cseh baloldali körökkel való szorosabb kapcsolatok, s irodalmi síkon megszületnek József Attila, majd Darvas János, Petneházy Ferenc, Sipos Győző, Vozári Dezső és mások fordításai. A huszas évek jegyik legjelentősebb csehszlovákiai sajtószervének, a kommunista párt hivatalos lapjának: a Kassai Munkásnak 1921 —1924-es évfolyamait lapozva azonban olyan érdekes és főleg nagyszámú közleményre bukkantunk Seifert, Bezruč, Wolker fordítások, Čapek ismertetések stb. — amelyek azt mutatják, hogy a két nép egymáshoz való közeledése — irodalmi síkon — már jóval előbb megindult, s első lépéseiben is komoly és tiszteletre méltó eredményeket ért el. A közeledés történelmi és politikai előfeltételei Kik és milyen célból indították el ezeket a közeledéseket? Milyen mélyebb elgondolás és perspektíva csendül ki a fordítások tartalmi és formai össze- válogatásából? — vetődnek fel önkéntelenül is bennünk a kérdések. Ha a felszínt nézzük: a Munkás általános közléspolitikája is látszólag kielégítő választ tud adni. A lap szerkesztősége ugyanis igen tág, mondhatni: világirodalmi látókörrel rendelkezett. Az újság szűk terjedelme ellenére (eleinte 2, később 4 oldal) szinte naponta közölt irodalmi mellékletet, s abban jóformán a világ minden haladó írója és költője előbb vagy utóbb szóhoz jutott. A Magyar Tanácsköztársaság ideiglenes emigrációjának művészi érdeklődésű tagjaival megerősödve a lapban egymás után jelentek meg Henry Barbusse, Romain Rolland, Anatole France, Walt Whitman, Mark Twain, Upton Sinclair, Jack London, Strindberg, Andersen Nexö, Múlta túli, Ferdinand Freiligrath, Max Barthel, Oscar Kanehl, Franz Jung, F. C. Weiskopf, Ernst Toller, až orosz klasszikusok: Turge- nyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov és az „újak“: Gorkij, Majakovszkij, stb., írásai. Ha csupán irodalmi szempontból vizsgálnék e tényeket, már a puszta felsorolás is magyarázatot adna a cseh írók és költők többszöri publikációjára: a szerkesz
