Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről

„Ványa bácsi“ című darabjaira. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy ez általános jelenség a cseh és a szlovák színházaknál is és lényegében azt a lázas előrefelé törekvést tükrözi, amely ezeket a javarészt fiatal társulatokat jellemzi s amely- lyel erejüket pillanatnyilag meghaladó feladatokra is vállalkozni mernek. A műsorpolitikával kapcsolatban még megjegyezném, nem ártana, ha a komáromi színház több cseh és szlovák drámai alkotást mutatna be. Ügy hiszem azonban, az 1959 —l30-as idény e tekintetben is kielégítő, gondoljunk csak Zvon már bemutatott darabjára és Karvaš Éjféli miséjére, amelyet még tavasszal láthat a magyar színházlátogató közönség.

Főiskolát végzett színészekre és rendezőre bizony nagy szüksége lenne magyar színházunknak. Milyen a helyzet most a főiskolán? Vannak magyar hallgatók? Bagar elvtárs nem késik a válasszal:

— Jelenleg három magyar hallgatónk van, mind a három színésznek készül. Talán mondanom sem kell, hogy ugyanazokat a feltételeket biztosítjuk számukra, mint szlovák kartársaiknak, s gondoskodunk arról is, hogy külön órákon megtanítsuk őket a magyar színpadi beszédre. Az előadó Koré’ Branislav a Szlovák Nemzeti Színház művésze, aki tanulmányait a budapesti Színművészeti Főiskolán végezte. Szeretnénk, ha jóval több magyar hallgatónk lenne — teszi hozzá Bagar elvtárs, — elsősorban munkás és paraszt fiatalok. E tekintetben sokat tehetne a Csemadok azzal, hogy kiválaszthatná és felvételi vizsgára ajánlaná a műkedvelő színjátszó csoportok legtehetségesebb fiataljait. A magunk részéről kijelenthetem, hogy szeretettel fogadjuk őket és a legnagyobb gondot fordítjuk nevelésükre, oktatásukra.

Beszélgetés közben egyre újból és újból felmerül a komáromi színház rendezőjének a kérdése, amely Andrej Bagar véleménye szerint a színház további fejlődésének sarkalatos problémája; vendég-rendezőkkel nem oldhatjuk meg, hisz ebben az esetben a rendező nem lehet pedagógus, nem ügyelhet arra, hogy a megismételt előadások megmaradjanak a bemutató színvonalán. Állandó rendező nélkül bizony nehéz lesz biztosítani a színház további fejlődését..

— Márpedig a jövőben elsősorban arra kell törekednünk, hogy a fejlődést, az egyes színházakon belül biztosítsuk, minőségileg és mennyiségileg is. A színházak hálózatát nem bővítjük tovább, most az a teendőnk, hogy képzett színészekkel növeljük az együtteseket, emeljük művészi színvonalukat, hogy képesek legyenek megoldani a legigényesebb feladatokat is. A csehországi színházak sokkal nagyobbak a miéinknél, drámai együttes mellett operett, opera, tánc- és bábegyüttesük is van. A mi színházainkban is erre kell törekednünk. Ehhez a munkához kívánok sok sikert a második évtizedébe lépő csehszlovákiai magyar színháznak, — fejezte be nyilatkozatát Andrej Bagar nemzeti művész.

BÁBi TIBOR: Hogyan tovább

Nehéz megfelelni az Irodalmi Szemle kérdéseire — nehéz, mert megkerüli az alapvető kritériumot, mely szerint egy színház működését egyáltalán meg lehet ítélni. Régi jó közhely szerint a színpad a társadalmi és hazafias eszmék szószéke, s bár közhely, de igaz, s ehhez fogok igazodni eszmefuttatásomban.

Tehát miért van szükség a Magyar Területi Színházra? Nyilvánvalóan azért, hogy megfeleljen a fenti követelménynek, s eleget tegyen társadalmi funkciójának. Csakhogy miféle szószék olyan színház, mely egy vidéki városban — határvárosban székel, s ha műsorával be is járja a vidéket, egyszeri látogatá