Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről

7. Milyen további előfeltételei vannak a színház művészi fejlődésének (rendező,

dramaturg, önképzés, nyelvi kultúra)?

Gály Iván:

A színház művészi fejlődésének további feltételei a már említettek mellett a dramaturgia megerősítése, a színház művészi tanácsa munkájának elmélyítése, a kinti tényezők közül pedig főleg minél több és minél jobb új darab megszületése. De nem kevésbé fontos az is, hogy színházi kritikánk is nagyobb felelősség - érzettel és önbírálattal nézzen körül a saját portáján. A kritikai munkásságot a szakmai hozzáértés tudományos alapjaira kell helyeznünk, ki kell belőle küszöbölnünk a kontárkodást, amely nem egy esetben nevetséges formákban bukkan felszínre; sokkal színvonalasabbá és elvszerűbbé kell tennünk és nem utolsósorban — legalább az adott lehetőségek között — meg kell szilárdítanunk a kritika kapcsolatát a színházzal és a drámaírókkal. Kölcsönösen meg kell értenünk közös nehézségeinket, gondjainkat, anélkül, hogy rálépnénk a kompromisszumok útjára, anélkül, hogy a „kéz kezet mos“ hitvány nézet kényelmes álláspontjára helyezkednénk. Csak így segíthet a kritika a színháznak nagy feladatai teljesítésében.

Palotás Gabi:

Nagyon fontosnak tartom, hogy a színész továbbfejlődjék, ne álljon meg egy helyben. Sok nálunk a beszédhiba, ezt kell elsősorban is kijavítanunk. Az új évadtól kezdve a színháznak színészképző tanfolyama lesz, melynek szorgalmas diákja kívánok lenni. Remélem, hogy ott majd elsajátítom, ami még hiányzik a művészi munkámhoz.

Szuchy Emil:

Amióta a Faluszínház a Területi Színház szerves részét alkotja, legalább három állandó, jól képzett rendezőre lenne szüksége, hogy előadásai megfelelő művészi színvonalon kerüljenek a közönség elé. Félmegoldásokkal nem juthatunk előre. Ezt nem is kell bizonyítani, hisz csak a vak nem látja, hogy sok előadásunk bizony gyengécske volt. S főleg azok az előadások nem ütötték meg a mértéket, amelyek vendégrendezője vagy nem fektetett kellő súlyt, művészi becsvágyat, figyelmet a rendezésre, vagy — nem is ismervén a magyar nyelv jellegzetes sajátosságait — idegenes ízt adott a játék egyes jeleneteinek. Vendégrendezőre szerintem csak akkor van szükség, ha jelenléte külön fényt kölcsönöz előadásunknak. Például egy szovjet vendég a Kreml toronyóráját rendezné, vagy egy magyarországi rendező a Bánk Bánt, román művész Caragiale vígjátékot rendezne.

Fontos még megemlíteni a színésznevelés kérdésének fontosságát is. Itt elsősorban arra gondolok — és ezt ismét hangsúlyozom — hogy mielőbb módját kell találni színjátszóink iskolázásának, mert a színész kötelessége a tökéletes anyanyelvismeret, s el kell sajátítania a pontos és gondos kiejtést, hangsúlyozást, az átélésre és átérzésre alapozott játékot, a helyzetek és gesztusok helytálló alkalmazását és sok egyebet.

Siposs Jenő:

Minden feltételünk megvan immár ahhoz, hogy jobb színház legyünk és továbbra is fejlődjünk ezen a vonalon. Van megfelelő és jó főrendezőnk, neveljük a saját rendezőket, van dramaturgunk, tervezőművészünk és sok-sok tehetséges