Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről
viszont a közvetlenül mai tárgyú, a mai életet műyészi köntösben színre vivő alkotás. Ennek tagadása éppúgy igazságtalanság, mint annak egyoldalú hangoztatása, hogy ez a „bűn“ csak a színházat terheli. Nem, ez elsősorban a mai drámaírók hibája! Palotás Gabi: A színház műsorpolitikáját igen jónak tartom. Szeretném azonban, ha a falura több gondot fordítanának és jó, korszerű darabokkal járnánk továbbra is falura. Szuchy Emil: Mindenki számára fontos, hogy a jó műsorpolitika ne csak a színház alkalmazottainak legyen szívügye, hanem a sajtónak, a színházon kívül álló szakembereknek, az íróknak, esztétikusoknak, nyelvészeknek is. Nem vall öntudatos művészi ítélőképességre, ha csak a már előadott és másutt bevált műveket tekintjük irodalmi alkotásnak és jó műsordarabnak. A mostani évadot színházunk jól indította és meghatározott vonalon halad előre. Vitatható, hogy vonalvezetése helyes-e, de jelen esetben már az is előrehaladást jelent, hogy bizonyos emelke- dettebb szempontokat tart szem előtt. A kiválasztott drámák műsorra tűzésében egyrészt a színház fejlődése, másrészt pedig a közönség nevelése és nem utolsósorban színészeink fejlődésének szempontja döntött. S mindössze ott mutatkozik hézag, hogy nemigen jut szóhoz az itteni élő magyar dráma. Igaz, nem könnyű a hiányolt jó mű felkutatása. Ami a hazai magyar drámairodaimat illeti, színházunk ennek adósa marad. Valahogy úgy érzem, hogy a dramaturgia személyekhez köti e kérdés nyílt megoldását. De valljuk be őszintén, a hazai drámairodalom is adósa a színpadnak. Siposs Jenő: A színház műsorpolitikája szerintem megfelel annak a feladatnak, melyet a kormányzat a színház megalakulásakor eléje tűzött. A hazai magyar műveken kívül megismertetjük a magyar dolgozókkal a cseh és szlovák irodalmat, a szovjet drámát, a klasszikusokat, minden olyan drámai művet, amelyet ismernie kell az új közönségnek. Azonfelül — szerencsésen — kísérletezünk is. Tapogatózunk abban az irányban, hogy vajon közönségünk érett-e már egy-egy komolyabb dolog befogadására. A siker igazolja, hogy kísérletezésünk helyes. A műsorpolitika helyessége az eredményekben tükröződik a legintenzívebben. Noshát, az eredmény: színházunk szlovákiai viszonylatban a tervteljesítésben első helyen áll — kell ennél jobb bizonyíték? Udvardi Anna: A műsorpolitika alapja a színház fejlődésének, de ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy alapja a közönségízlés fejlesztésének is. Ügy érzem, a színház a nyolc év alatt mindkettőnek eleget tett. Színészeink a jó műsorpolitika adta viszonyok mellett szerepről szerepre nőttek, fejlődtek, a közönség pedig eljutott Csehov drámáinak megértéséhez, élvezéséhez. Nagy és szép teljesítmény ez.
