Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről
kevés kezdeményezést és rugalmasságot tanúsít avégett, hogy a darabot megszerezze, még mielőtt műsorra tűzték a műkedvelők. Később is lejátszhatta volna, ha közbe nem avatkozott volna a kassza-siker féltése. Műsorra kerülhetett volna továbbá a Lidércfény is Dávid Teréztől, annak ellenére, hogy már iejátszotta a bratislavai Hviezdoslav Színház és a darab a kritikusok zömétől nem kapott jó bírálatot. Az utóbbiban úgy hiszem nem csekély része volt annak is, hogy ez a mű — bár szlovák színpadon is közönségsikere volt — elsősorban a magyar közönségnek íródott, számára a legérthetőbb, mert a magyar úri világ nem egy vonatkozásban sajátosan torz figuráit az életben ismerhette meg.. Egri Viktor Mikor a hárs virágzik című darabját is — minden fenntartás ellenére — olyan alkotásnak tartom, amely nyugodtan bemutatásra kerülhetett volna a komáromi színpadon. Egyszóval a színház és a drámaírók közötti együttműködés terén valami nincs rendben. Úgy hiszem ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy e két „fél“ között s mindkettő hibájából (nehéz volna megállapítani, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás) egészségtelen, nem elvtársias viszony alakult ki, amely fékezi mind drámairodalmunk, mind a MATESZ fejlődését s amelyen végre valahára változtatni kellene. A másik ok egyrészt a drámaírók szakmai, másrészt pedig a színház dramaturgiai fogyatékosságaiban keresendő. De ez már a következő kérdés tárgya. Szuchy Emil: Nem az a fontos, hogy neves szerző vagy ismeretlen tollforgató írja a drámát, fontos az, hogy műve jó legyen. A dramaturgiának nem szabad arra korlátozódnia, hogy csak kipróbált műveket tűzzön műsorra. A drámaírás fejlődésének szempontjából rendkívül fontos a színház és az író szoros kapcsolata. A drámaíró színpad nélkül láthatatlan egyénné lesz. De a színház ereje is csak akkor gyarapszik, ha maga köré gyűjti házi szerzőit, hazai drámaíróinkat, mert csak így fejlődhet ki sajátos színpadi irodalmunk. Milyen nagyszerű lenne, ha színházunk fennállásának 10. évfordulóját hazai magyar szerzők műveinek hetével ünnepelhetné. Drámaíróink is helyesen cselekednének, ha el-eljárogatnának a próbákra, ha egyszer-egyszer megvitatnák témáikat, félkész írásaikat, drámáikat. így egymást kiegészítve erősíthetjük hazai színjátszásunkat. Siposs Jenő: A színház eddig lehetőség szerint a szlovákiai magyar szerzők csaknem valamennyi — hivatásos színpadra érett darabját előadta. Hogy mindent előadni képtelenek vagyunk, ez érthető, hisz egyéb kötelességeink is vannak (szlovák, cseh, baráti államokbeli és szovjet, nyugati haladó művek bemutatása és még a világirodalom klasszikusai is). A bemutatott hazai magyar szerzők művei sikert jelentettek színházunknak, különösen a Dodit fogadta a közönség szeretettel. Ügy gondolom, a jövőben még sok jó hazai magyar darab lesz a színházunk számára szép feladat, csak írjanak az írók jó darabokat. 5. Hogyan értékeli a MATESZ műsorpolitikáját? Dávid Teréz: A felsoroltakból ítélve arra a következtetésre jutunk, hogy a színház műsorterve összeállításában a helytelenül értelmezett anyagi érdeket előbbre helyezi a színház művészi és irodalom-politikai küldetésénél. Ebből az következik, hogy a színház műsorpolitikája elhibázott.
