Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről
gásról tanúskodnak. Sok még a probléma, sok a vitás és megoldásra váró kérdés. Nagyon is időszerű tehát az, hogy az Irodalmi Szemle szinházünk, színjátszásunk és drámairodalmunk helyzetével foglalkozik, mert már régóta hiányoltuk a tisztázó viták sorozatát, az irányitó bírálatok megjelenését, sőt az évente legalább egyszer összehívandó értekezletek megtartását, ahol hazánk műbírálói, nyelvészei, esztétái, művészei és más szakemberei tanácsaikkal bizonyosan elősegítenék színházunk határozott arcélének a kialakítását. Okvetlenül bővíteni kellene azt a szűk kört, amelyben színházunk idestova tíz esztendőn át keringve önmagát keresi. Siposs Jenő, a MATESZ dramaturgja: A MATESZ nyolc évi működését a 40. évfordulóját ünneplő szlovákiai színjátszás szerves részének tekintem. Hisz semmiből teremtődött — műkedvelőkből álló, igen lelkes gárda teremtette meg. Ma már a régi műkedvelőkből komoly színészek lettek és össze sem hasonlíthatók a műkedvelő csoportokban szereplőkkel. A nagy vizsgát kát éve Schillerrel, most Csehovval letettük. A nyolc év alatt sok munkával, úgy érzem, egy színiakadémiának megjelelő tanulmányi eredményt értünk el. A színpad, a gyakorlat a legjobb iskola. Udvardi Anna, a MATESZ színésznője: Mi, akik színiiskolát végeztünk és úgy léptünk a MATESZ kötelékébe a megalakuláskor, az elmúlt nyolc év alatt a nagyon változatos szerepkörben való foglalkoztatottság alapján el tudtuk mélyíteni azt, amit az iskolán a színészi munkáról tanultunk. Színházunknál nem ismerjük a beskatulyázottságot, alkalmunk van és volt különféle jellemeket, szerepeket játszani és ezzel hivatásunkat elsajátítani. Akik színiiskola nélkül velünk kezdtek, a nyolc év alatt nagyot fejlődtek. Már nem is beszélünk ügy róluk, mint műkedvelőkről. A különbség teljesen eltűnt. 2. A Magyar Területi Színház része a csehszlovákiai magyar kultúra és irodalom fejlesztésében? Dávid Teréz: A MATESZ része a csehszlovákiai magyar kultúra fejlesztésében abban állott, hogy a szlovák, cseh, orosz, népi demokratikus, stb. színpadi irodalmat a magyar dolgozókkal anyanyelvükön megismertette. Sajnálatos azonban, hogy a hazai magyar drámairodalom fejlődését nem segítette előbbre jutni, mert a színház vezetősége húzódozik a csehszlovákiai magyar szerzők munkáitól. Fellegi István igazgató elvtárs ennek okát az „Irodalmi Szemle“ 1959. évi 2. számában ismertette, ahol a „Színház és Irodalom“ című cikkében így ír: . .. „a színházat kísérleti konyhának tekinteni nem lehet.. .“ „... jobb egy darabot el sem játszani, mint megbukni vele .. Fellegi elvtárs állítása téves és a kulturális forradalom követelményeinek sem felel meg, azonkívül ellentmond saját célkitűzéseinek is, melyről a MATESZ első (1953. január 31.) műsorfüzetében így nyilatkozik: ......feladatul tűzzük ki, hogy realista beállításban megismertessük a magyar d olgozókkal nemcsak az itthoni, hanem a magyarországi szerzők darabjait is.“
