Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről
Majd így folytatja: . . hivatásunk az is, hogy a ma még ismeretlen, de tehetséges -fiatal írókat felkutassuk, velük szoros kapcsolatokat tartsunk fenn, segítsük őket munkájukban, hogy így tényezőivé váljanak a csehszlovákiai magyar drámaírásnak.“ Fellegi Istvánnak az „Irodalmi Szemlében“ feljebb idézett kijelentése pedig azért nem egészen felel meg a valóságnak, mert a MATESZ igenis — kísérletezik. Kísérletezik rendezőkkel és dramaturgokkal, csak éppen indulásnál tett ígéretének beváltásáról a hazai magyar szerzőkkel fenntartandó szoros barátságtól és műveik bemutatásától fél és húzódozik. Abban igaza van, hogy gyenge darabból a legjobb rendező is legfeljebb csak elfogadható előadást produkálhat, viszont legalább olyan nagy a kockázata annak, hogy jó színdarab pályafutását kísérletező és kellő szaktudással még nem rendelkező rendező már az indulásnál elronthatja. Az anyagi kockázat vállalása, mire cikkében (Irodalmi Szemle) szintén utal Fellegi, minden más darab színrehozatalánál is fennáll. Viszont a színház kimutatható eredményei arról számolnak be, hogy a hazai magyar szerzőkkel ilyen vonatkozásban nem voltak kellemetlen tapasztalatai. Sajnos, hogy erre eddig kevés alkalom adódott. (A színház fennállása óta 41 bemutatót rendezett, ebből négy darab hazai magyar, harminckét más szerzőktől származott. Ugyanannyi idő alatt a csehszlovákiai magyar rádiószínpad bemutatója közül 7 alkalommal hazai magyar drámaíró színjátékát tűzte műsorra). A MATESZ-nek mint elsőrendű helyet elfoglaló kultúrintézménynek erkölcsi kötelessége lett volna az itteni magyar kultúra, drámairodalom és közönség érdekében, az esetleges kockázatokat vállalni még akkor is, ha az írások színvonala néha nem üti meg a legmagasabb színpadi követelményt. Mert ha nem teszi, akkor a nehezen születő hazai, magyar drámairodalom elhalását idézi elő. Ami pedig a kulturális forradalom követelményeit illeti, amire szintén utaltam, mindnyájan tudjuk, hogy annak legfontosabb célkitűzése mai szerzők a ma emberéhez szóló darabjainak színrehozatala. Szemináriumokon, ankétokon, újságok hasábjain szólítják fel az erre illetékesek a színházak vezetőségeit az említett szempontok fokozott figyelembe vételére. Természetesen a jelentkező szerzőktől is megkövetelik, hogy az előadásra benyújtott darabok legalább valamennyire színpadképesek legyenek. A színpadi ismeretek fejlesztésében a MATESZ-nek kellene szerzőinket segítenie. Már pedig a színház erre akkor sem lenne képes, ha a jó szándéka meg is lenne hozzá, mert kísérleteznie kell, éspedig helyes rendezőkkel, szerzőkkel; csak éppen dramaturgokkal nem szabad kísérleteznie, mert a kellő szaktudással nem rendelkező dramaturg tanácsaira kezdő drámaírónak támaszkodnia nem lehet, beérkezett szerző értékelésére pedig hiányos szakképzettsége miatt nem lehet alkalmas. Tehát erre a kérdésre, hogy elősegíti-e a színház a csehszlovákiai magyar drámairodalom fejlődését, igenlően válaszolni legjobb akarattal sem lehet. Siposs Jenő: A MATESZ léte nemcsak irodalomtörténeti és társadalmi tényező a köztársaságban, hanem a helyes nemzetiségi politika kifejezője is. így kell elsősorban értékelni létezésünket.
