Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről
Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről Az Irodalmi Szemle feladatainak egyike, hogy foglalkozzék kulturális és irodai- mi életünk időszerű kérdéseivel. Ezek közé tartozik a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás problémája is, amelynek különös időszerűséget ad egyfelől az a tény, hogy ebben az idényben egyesült a falujáró színház magyar társulata a nyolcéves komáromi Magyar Területi Színházzal, másfelől az, hogy az utóbbi időben drámaírásunkban néhány ígéretes tehetség jelentkezett: Dávid Teréz, Lovicsek Béla, Kónya József, Simkó Margit és Vígh Rózsa. Megkértük kulturális életünk több képviselőjét, írják meg véleményüket folyóiratunkban a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről, problémáiról. Hozzászólásaikat az alábbiakban közöljük: Í. Hogyan értékeli a Magyar Területi Színház eddigi működését, művészi fejlődését az elmúlt nyolc év alatt? (Műkedvelőkből hivatásos színészek) Dávid Teréz: Igazán örvendek, hogy végre tőlünk, csehszlovákiai magyar drámaíróktól is kérdeznek valamit hivatásunkkal kapcsolatban. Olyanformán éreztem magam eddig, mint egy elhagyott gyermek, akinek előmenetele iránt édesszülő nem érdeklődik, mert más gondja van, aki csupán jóbarátok pártfogó kegyelmére van utalva ... azok bíztatják, vigasztalják, segítik, ha magárahagyatottságában néha tanácstalanul tapogatódzik. A jóbarátok ezt, dicséretükre legyen mondva, meg is tették, hívtak ankétra, szemináriumra. Mi a megtiszteltetést köszönjük, igyekszünk méltóak lenni a bizalomra, de az édes anyai simogatás, az irányt mutató atyai intelem a mi magyar színházunktól mégis hiányzott nekünk. Üdvözlöm tehát az Irodalmi Szemle kezdeményezését, mert érezzük végre, hogy valaki mégiscsak törődik fejlődésünkkel, hogy végre tőlünk is megkérdezik ... na hogy és mint?! Hát... így! A MATESZ eddigi működése igen szükségesnek bizonyult a kultúra magyar nyelven való terjesztése szempontjából. — Színészeink fejlődése kétségtelenül észlelhető, de ez az előrehaladás véleményem szerint megfelelő szakelméleti oktatás és a színpadi beszéd szakpedagógusok által való csiszolása mellett sokkal nagyobb lehetett volna.
